Na, a beszélgetés, aminek alapjáraton örülök (a puszta létének), nemalap járaton meg nem látom értelmét, és különben is ich bin gern sarkastisch, ma meg főleg.
Az elejéről lemaradtam, my bad, íme a tapescript nagyrésze:
Nagyon örülök, mert egy unalmas interjú egy felkészületlen interjúval, nagyon jó lenne. De most én nagyon élvezem ezt a beszélgetést.
Eddig nem adtam ki lemezt, és amiért nagyon jó ez az egész Hulljon jégeső, hogy én, mint aki 10 évig színházban dolgoztam, először játszották a számomat rádióban. Tehát nekem voltak projektek, amikkel nem igazán sikerült zöldágra vergődni. És ugye én mint színházi ember, ahhoz voltam hozzászokva, hogy, mindig én vagyok úgymond a táska (???-tágan tudok asszociálni, de ez most valahogy nem...) Hát úgy, hogyha én egy színházban játszom, akkor én ottvagyok, én énekelek, azt megnézik, utána mindenki hazamegy és nincs róla felvétel. (óóóó, dehogy nincs, és hálisten, hogy van!)
Hát én belefogtam egy másik projektbe, én úgy hívom, hogy –nem én vagyok a táska- ezzel csak azt akarom mondani, hogy a Hulljon jégesőt akkor is meg tudod hallgatni, ha én nem vagyok itthon, és akkor is hallod a rádióban. (Jobban mondva csak akkor tudom... egyszer elhangzott egy külföldi koncerten, meg egy almost only for VIP koncerten, de még ennek is hogy örülünk!!!) És hát a Szever Palinak nagyon tetszett a szám és így került a ClassFMre. (Azóta sem maradt vele egyedül, khm!!!)
*
Figyelj, a lexikont fel lehet ütni, tehát…
*
Ez a 'most kell a pillanatnak élned', ez megint a jógáról(?) szól... (valószínűleg az elején lemaradtam valamiről és roppant hiányos előismereteim alapján interpretálhatatlan, a dal meg amúgy úgyahogyvan naggyon jó, de a jógáról csak a fehér zokni meg a barna szőnyeg jut eszembe, bár ez valaki másnak a hibája : P)
*
Ez a zene az, ahogy én azt gondolom – a legépebb mondat eddig-mindenféle szempontból *like*
*
„és mi lesz a ClassFM-mel, és ahogy Bochkor mondta, mi lesz a rajongóimmal?”/Jáksó/ – HÁT EBBEN TELJESEN IGAZAD VAN! (KHMMMMMMM!!!!!!!!!!!)
*
Mert én azt mondom alapvetően, hogyha valaki megnéz tőlem egy 3órás koncertet, és azt mondja, hogy 3órás koncert… kurva szar volt, akkor azt mondom, hogy figyelj, hogy a picsába ülsz végig 3 órát. (ha szar lenne nem ülném végig, akimeg végigüli magára vessen, nem kötelező, igazából nem vágom miért merült fel, na mind1, csak sok ilyen 3 órás "kurvaszar" koncertre szeretnék eljutni, mondjuk 500 km-es körön belül...
*
MEA MAXIMA CULPA. ??? (Ez meg az én szövegem… a csettintést is le kellett volna már védetnem…)
*
Kiadandó lemezről:
Emögött tulajdonképpen annyi van, hogy én megírtam magyar szövegeket és akkor rájöttem, hogy nekem az angol szövegeim laposak (önbizalomholazanyámba?, megamúgyis MI VAN???), meg nem volt már kedvem, és utána elkezdtem magyarul írni, és arra gondoltam ,hogy engem nem igazán az fűt most, hogy itthon most én nagy sztár legyek, én egy kicsit úgy gondoltam, hogy ezeket a szövegeket szolgálnom kell,(baromi nagy gondolat, na ezt pl bővebben meghallgatnám, bár még ilyen tömörített verzióban is üt, na ennek van értelme!) meg ezt a dalt, és én megpróbálom ezt eljuttatni az emberekhez (itthon???????????????? valami nekem hibádzik a dologból), tehát tulajdonképpen van bennem egy őszinte ambíció, és én annak vagyok a híve, hogy dolgozzunk... (itt csak bólogatni tudok)
„Valamit konkrétabban nem tudnál?” /Jáksó/ (igen, valami konkrétabbat nem tudnál???)
De figylej már, itt nem a számokról van szó, hanem egyszerűen szerintem ha egy emberrel jót teszel, már jót tettél. (sztem az előző postomból kiderül, én is teljesen ezen az állásponton vagyok.) Nem kell itt most százezrekben gondolkodni (hát, az tuti) vagy milliókban (wtf!?) szerintem ez az alapja az egész gondolatnak.
Próbáltál engem kivesézni, de nézd, én nem tetszelegni akarok (ez még nem lenne baj….) mert innentől fogva az egész már nem éri meg megcsinálni.
Én szerintem a művészet semmit nem ér, ha nincs mögötte egy őszinte ambíció. (Na, ez így van, bár sztem kb mindennel)
*
Én azért ezt csinálom, mert én ezt akarom csinálni.
„Magyarul a saját szórakoztatásodra csinálod elsősorban, és reméled, hogy valakinek még tetszik”/Jáksó/ – (btw én mér érzem így…, de még ez sem lenne baj, sőt!!!) Nem, én inkább azt mondom, hogy én magamat megtaláltam egy olyan úton, ahol... „hozzádvágjak valamit?”/Jáksó/ (khm… én is hadd!) Persze, hogy én is szórakozom, de hát hogyha így gondolkodnék, ahogy te mondod, akkor bemegyek a fürdőszobába…
*
„Akkor te tulajdonképpen élvezed ennek a készítését”/Jáksó/ Abszolút!
*
Lényeg az önbizalom, tehát (jah, ezt ismerjük : D), meg a meglepetés ereje.
*
„Ne adj fel ilyen labdákat, ha nem akarod!”/Jáksó/
****
**** - eddig csináltam, a többi ugyanez pepitában
"...az ember célja a küzdés maga." - valahogy ez jár végig a fejemben... meg a valahol régebben közzétett útonlevős dolgok. Amivel én maximálisan próbálok azonosulni.
2/25/2010
Alföldi, rózsaszín, cél, eszköz, pajzs
"Műfallosszal reklámozzák Alföldi Róbert új darabját - A Nemzeti Színház igazgatója, Alföldi Róbert vendégként vitte színre Arisztofanész Lüzisztraté című komédiáját Rijeka vezető színházában, de már most botrány övezi." - az alaphelyzet (Velvet.hu, csak az erőviszonyok tisztázása végett...)
Hajnalka Nadai
szerintem nincs vele semmi baj, alföldit amúgy meg nagyon bírom. Hol van ez a sok jópolgár mikor az egyéb erkölcsök védelméről van szó??? (bár, ha azon meg folt esik, az nem hiszem hogy az utcán kezdődik, hanem már jóval korábban, otthon) szóval akinek nem inge, akinek meg igen, az szopjon! : )
February 18 at 3:26pm ·
Bálint Psenák
nem az erkölcsökről van csak szó. ha külföldön élsz, kétszer meggondolod, mielőtt bármit is csinálsz, mert rajtad keresztül általánosítanak egész magyarországra. ez most vagy jó, vagy nem, így van. szerintem az a baj, hogy valakinek ez ugrik be magyarországról, vagy az is hogy porno paradiso, na vagy ilyesmi.
February 18 at 4:10pm
Hajnalka Nadai
ha külföldön is ekkora az általánosítgatás, nem is vagyunk annyira lemaradva a nyugattól...
Akinek Alföldiről akár külföldön is a virágzó magyar pornóexport ugrik be, az vessen magára. Pont ezért is jó ez a plakát sztem. Igenis a képedbetolja, pedig 5 perccel előtte más helyzetben eszedbe sem jutna, hogy prűdködj, csak "ez fúj de felháborító" - jesssz! : )
February 18 at 4:25pm ·
Bálint Psenák
alföldi magára vessen, ha tered enged a szabad asszociációnak, és egy rózsaszín műfaszt rak ki egy plaktára egy szomszédos országban. szerintem nem a felháborításról kellene szólnia a művészetnek, és ha bármilyen művészetet be akarok fogadni, akkor nem szeretem, ha a képembe mondja, hogy prűd vagyok, vagy hogy nem kellene annak lennem.
February 18 at 4:38pm
Bálint Psenák mindent egybevetve tehát: országimázs szempontjából a plakát rossz, mert erősít minden sztereotípiát magyarországról. alföldi szempontjából különösen rossz, mert mintegy belehelyezi alföldit azoknak a buziknak a táborába, akik az andrássi úton vonulnak fel rózsaszín plüssboával bőrtangával, akiket egyébként alföldi egyértelműen elítél melegségük ilyetén (ajaj) megélése miatt. annak a szűk rétegnek, aki rajong az ilyen megbotránkoztatásért, és úgymond az jelenti nekik az önigazolást, hogyha a prűdek beszólnak nekik, meg kiraknak facebookra egy rózsaszín műfaszt, na, hát nekik lehet hogy tetszik.
February 18 at 4:45pm
Hajnalka Nadai
nem tudom milyen esetben hajlandó a mai ember egy kicsit az orránál tovább látni/gondolkodni, de hirtelen kevés eszköz jutott eszembe a polgárpukkasztáson kívül. Bár sztem ez régebben is így volt, csak nem a módszer maradt meg a köztudatban, hanem a következménye. Alföldi meg szerintem nagyon is tudja, hogy mit csinál, biztos nem véletlen nyitott meg egy újabb utat az emberek saját gondolatai előtt. A másik meg, hogy a mai emberek már olyannyira nem prűdek, hogy nagyon. Akkor meg mit akadnak ki, a drámákhoz is hozzátartozhat a fasz.
February 18 at 4:46pm ·
Bálint Psenák
ugyanmár, teljesen egyértelmű hogy ez egy kitűnő marketingeszköz, amiből bár nem lehet következtetni magának a darabnak a minőségére, de természetesen mindenki megteszi. sajnos, ki kell hogy jelentsem, ezzel alföldi nem ért el semmit. ettől nem fog az ember az orránál tovább látni/gondolkodni, sajnos.
February 18 at 4:50pm
Hajnalka Nadai
sztem nem megy el valaki egy olyan darabra, aminek a plakátját utája, és ebből kifolyólag valószínűleg a rendezőjét is... Nagyon jó reklámfogás, de nem a "nagyérdeműnek", mert tény, hogy az emberek nagyonnagy hányada beszűkült látásmódú, de ha csak egy kis százalákuk is esetleg a fasznál tovább tud gondolni, már megérte, a többinek meg rakhatsz a plakátra amit akarsz. Aki meg bírja, az úgy is bírja. Szval szerintem nem Alföldi, aki Mo. "presztízsén" ront. Hanem pl az a sok balkáni gyökér akik összevissza állnak a bp-i metró mozgólépcsőjén... csak azon nem akad ki annyi ember, mert megszokott, na és pl EZ szar. A plakát viszont ártani nem fog senkinek, max. használni, ha keveseknek is.
February 18 at 5:01pm ·
Bálint Psenák
látom nem érted: ez az egy öncélú felháborítás, polgárpukkasztás, amiből senkinek semmi haszna nincsen. ha szerinted ez a művészet új iránya, akkor az gáz. ha szerinted a tömegeknek ezzel kell hirdetni ezt a fajta művészetet, az is. ha meg úgyis csak a törzsközönség megy el rá, akkor egyáltalán minek így hirdetni? SENKI nem fog a fasznál tovább gondolkozni. anyáznak egyet a művészet ilyenfajta elkurvulásán. szerintem az ilyen alföldi-rajongók nagy része is meggondolja, hogy benézzen-e egy rózsaszín műfaszos előadásra, mert egész egyszerűen abban a társadalmi osztályban, ahol ők mozognak, nincsenek rózsaszín műfaszok. ártani pedig árt: nem azért, mert esetleg egy kurvajó darab, és forradalmasítja a modern színházat, hanem mert mint mondtam, negatív sztereotípiákat erősít, alföldiről, magyarországról. nem az ezrelékekben mérhető színházbuzik körében, hanem a külföldiek által magyarországon töltött vendégéjszakák számában mérhető többség körében. szerintem, ami akár egy negatív véleményt is szül magyarországról, az rossz; indifferens, hogy azt egy színházbuzi vagy egy átlagember gondolja.
February 18 at 5:18pm
Hajnalka Nadai
akkor egy gáz senki vagyok szerinted, bár ez engem nem zavar. Ez nagyon nem ÚJ irány a művészetben és nem is irány, csak egy út a millió közül. Minden bizonnyal azért hirdeti így, mert a plakát jól reprezentálja a darab általa megfogott lényegét. Azaz már az ókori görögöknél is volt ez a csapásvonal, de sztem a prímet még mindig Villon viszi, pedig a 20. században is sokan próbálkoztak.
Az a társadalmi osztály...úristen... most kezdtem egy kicsit megkapargatni ennek az osztálynak a tetejét, és pont az a jó benne, hogy MINDEN belefér, a fasz meg főleg. Ha kívülről frakkos úriembereknek is tűnnek. Pont ezért tudnak megmaradni -remélhetőleg- olyannak amilyenek.
A negatív sztereotípiákról (vagy a sztereotípiákról általában) meg megint csak a tömeg tehet, aztem Alföldi rohadtul nem foglalkozik sztereotípiákkal, hiszen akkor a színháza ugyanaz a szar lenne, mint ami kinn van az utcákon. Amúgy meg ha Mo 'pornstate', aza otkinn sokan fogyasztják a védjegyes magyar baromfit, akkoraz ottani tömeg örül az itteni tömegnek, és legalább hallott Mo-ról. Nem hiszem, hogy ez visszavetné a turizmust, ami Alföldit valószínűleg szintén nem érdekli. Igen, ez öncélú, de mint mondtam, ha a saját elvárásain kívűl másnak akarna megfelelni, a művészet egyik leglényegesebb elemét adná fel.
February 18 at 5:36pm ·
Bálint Psenák
továbbra is ellentmondást látok az általad pajzsra emelt l'art pour l'art típusú művészet és a rózsaszín műfaszt az átlagember orra alá dörgölő művészet között. az előbb még alföldi mintha fel akarta volna oldani a társadalmi tabukat, a prűdeket felszabadítani rabigájukból, most meg már az önmagáért és a magunkat-nem-feladásért alkot? természetesen ilyen kis érdeklődésre igényt tartó 'előadások' esetében végülis tök mindegy, hogy akar-e valamit, úgy sem fog semmit változtatni, csak az elképzelt célok létezése érdekel. továbbra is úgy gondolom hogy az alkotás lehet értékes, de örvendjen csak a saját szubkultúráján belül olyan nagy elismerésnek, amilyet érdemel, a társadalmat meg hagyják békén. kurvára rosszul eshet alföldinek, ha lebuzizzák, és előítéletekről magyaráz, viszont ő ad alapot hozzájuk. a nemi/vallási/akármilyen identitást nem egy plakáton, és nem külföldön kell kiélni, mert mint írtam, hátrány származik belőle. vagy méltósággal viselni a hátrányokat.
February 18 at 6:04pm
Hajnalka Nadai
úgy értettem (nemtom már, hogyan írtam), hogy az emberek hirtelen nekiállnak prűdködni a plaktát láttán, mert amúgy nem árad mindenhonnan a pornó, amire amúgy nincsenek rákattanva...
A Nemzetiben meg teltházzal mennek a darabjai, némelyikre régót szeretnék végre jegyet keríteni.
Úristen! hagyja békén a társadalmat!? tudom, a saját feje után megy, de nem a célja öncélú, hanem a módszer. Szted a történelem során a művészek 'hagyják' a társadalmat, akkor hol tartanánk? Valószínűleg már agyonvertük volna egymást bunkósbottal...
Az átlagembernek meg MINDEN, az átlaglétét ennél milliószor jobban érintő dolgok is az orra alá vannak dörgölve, az mégse zavarja... : (
February 18 at 6:34pm ·
Bálint Psenák
ne ruházd fel a művészetet a társadalomformálás tulajdonságával, főleg ne ezeket a mindenáron változtatáson alapuló rétegműfajokat ne. nem hiszem, hogy a klasszikus műveket az átdolgozás módszerével kell közelebb hozni bárkihez is. a magam példájából kiindulva mondjuk az oidipusz-t inkább tógás férfiak előadásában, mint idejétmúlt szlenget használó farmeres színészek úgymond 'modernizált' előadásában nézném meg, ha feltétlen fizetni akarnék ezért.
az meg inkább gazdasági kérdés, és nyilván nem érdekel, de az ilyen szűk köröket kiszolgáló kísérletezéseknek nem a nemzeti színház kell hogy a terepük legyen, és főleg nem a tuskó nagy többség által adózott közpénzből.
February 18 at 6:55pm
Hajnalka Nadai
ha ez lenne a legnagyobb dolog, ami elviszi a közpénzt, azt mondom, hogy ok, de nagyon nem, és legalább csinál valamit.
Nem a műfaja réteg, hanem aki felfogja. Nem én ruházom fel, csak nézz végig az irodalomtörténeten: Petőfi talán a legkézenfekvőbb példa.
Az oidipuszban te a tógát látod, valaki meg azt, hogy mit mond ez neki ma, mindenkinek mást, ő pedig meg tud neked mutatni valami új aspektust. Nagyon sokan járnak színházba. Tényleg. bár az emberek többségét elnézve nem elegen.
Sztem nem kell egymást meggyőzni. Én elfogadom, hogy te így látod, csak nem értek vele egyet.
February 18 at 7:14pm ·
Bálint Psenák
az, ami miatt szerinted csak a tógát látom a klasszikus drámákban, körülbelül az, hogy mindennek megvan a maga helye, és ideje; ennyi konzervativizmust engedek meg magamnak, meg hogy ne lássak műfaszt az utcán, és az 5 éves gyerekem sem (nincs gyerekem).
"Nem a műfaja réteg, hanem aki felfogja." ezt gondold végig, mert ez a műfaj pontosan önmagát teszi rétegműfajjá azzal, hogy kiszolgálja ezt a valójában meglehetősen csekély közönségét. az a társadalmi réteg, amit te alulról súrolsz/kopogtatsz elkezdte meglátni ebben a műfajban a saját önigazolását, miszerint ettől lesznek ők az ún. elit. ők lesznek minden bizonnyal az a réteg, akiknek tetszik ez a mindenben meglátjuk a valódi lényeget, és nem az a lényeg, hogy rómeó telefonon vagy buzi dalokat énekelve vall-e szerelmet júliának.
nem tudom, te mit látsz a képen, de szerintem ez nem művészet http://www.crescentmoon.org.uk/Marden%20%20Blue%20Painting%233C01F.jpg
ez csak a társadalom szembeköpése, az igazán nagyok megcsúfolása, hogy tessék, nem kell tehetségesnek lenni, odabaszok egy installációt, és jönnek rá az emberek, ha akár két vonalat is húzok, mert én ezt tekintem művészetnek, és ők pedig ebben élik ki identitásukat.
pontosan ez a helyzet a színházakban is, csak ott még annyi polgárpukkasztás jön a művészetnek nevezett átdolgozáshoz/modernizáláshoz/világmegváltó lényeglátáshoz, hogy adott esetben faszokat ragasztanak ki az utcán, és adóforintok milliárdjait költik el ugyanerre.
February 18 at 7:37pm
Hajnalka Nadai
a maga helye és ideje: itt és most. a színházban nincs holnap, nincs tegnap, ma van. Mi baja lesz egy 5 éves gyereknek ettől? max akkor lesz baja, ha a szülője nem tud/nem akar/túl hülye válaszolni a kérdésekre, amik felvetődnek benne, de ugyanúgy felvetődnek, ha lát egy villamost. Ez a műfaj nem kiSZOLGÁL. Csinál a maga örömére, és van aki ezt értékeli. "Ez" a művészréteg nem tekinti magát elitnek, sokkalta hétköznapibb emberek, mint sejtenéd. Csak akár másnak is nekiszegeznek olyan kérdéseket, amit te magadnak sem mersz feltenni. Nem tudom mi a valódi lényeg, de a mai "trendek" alapján inkább önmagukat szeretik meglátni mindenben, ettől válik az számukra fontossá. Nem tudom, hogy az alkotó milyen lelkiállapotban volt mikor a képet készítette. De hozott belőlem elő gondolatokat, amik ehhez a vitához kapcsolódnak, valószínűleg azért ezeket, mert ezzel vagyok most elfoglalva.
igazán nagyok. kik azok az igazán nagyok.... a tehetség pedig csak egy lehetőség, amit lehet kihasználni és nem
Te mikor voltál utoljára színházban? és ha igen miért? ne nekem válaszolj, nekem tökmindegy
mégegyszer: a polgárpukkasztás nem cél, eszköz és nagyon nem az egyetlen eszköz. Csak ez az egy most épp olyan. Érdekes amúgy, én nem pukkadok...
February 18 at 7:58pm ·
Bálint Psenák
"Te mikor voltál utoljára színházban? és ha igen miért?" ezt nem igazán értem, mire 'igen'? na mindegy is..
én sajnos túl hülye vagyok megválaszolni azt a kérdést, hogy miért szerepel egy színházi népszerűsítő plakáton egy rózsaszín fasz. viszont a villamos mechanikáját és elektronikáját kitűnően átadom a következő generációnak.
továbbra sem kaptam választ arra, hogy a polgárpukkasztás minek is az eszköze.
valószínűleg a neveltetésünk különbsége/megléte/meg-nem-léte okozza azt, hogy egy rózsaszín fasz látványa téged nem pukkaszt, igazán helyénvalónak tartod, míg nekem azt juttatja eszembe, hogy már az embernek a fasza sem maradhat a magánügye, mert valaki abban találja meg az élethivatását, hogy olyan tabukat döntöget, amiknek semmi szükségük a ledöntésre. ezzel persze nem akartam magamnak ellentmondani: a faszt az utcán továbbra is káros l'art pour l'art polgárpukkasztásnak tartom, semmi másnak.
kifejezetten érdekesnek találom ugyanakkor a kortárs magyar mozit: elképesztő menő módon fogalmaz meg aktuális dolgokat, miközben (bár lehet hogy csak számomra észrevétlen módon) az egészet nem egy klasszikus és jól bevált sablonra húzza rá, hozzáadva a saját polgárpukkasztó ám eredetiséget nem hordozó önmagát.
February 18 at 8:36pm
Hajnalka Nadai
a gondolatindítás eszköze, de sztem ezt már vhol írtam.
én mára leállok, mert felidegeítettem magam más miatt, és most rádönteném az illetőre az asztalt ha itt lenne
Hajnalka Nadai
szerintem nincs vele semmi baj, alföldit amúgy meg nagyon bírom. Hol van ez a sok jópolgár mikor az egyéb erkölcsök védelméről van szó??? (bár, ha azon meg folt esik, az nem hiszem hogy az utcán kezdődik, hanem már jóval korábban, otthon) szóval akinek nem inge, akinek meg igen, az szopjon! : )
February 18 at 3:26pm ·
Bálint Psenák
nem az erkölcsökről van csak szó. ha külföldön élsz, kétszer meggondolod, mielőtt bármit is csinálsz, mert rajtad keresztül általánosítanak egész magyarországra. ez most vagy jó, vagy nem, így van. szerintem az a baj, hogy valakinek ez ugrik be magyarországról, vagy az is hogy porno paradiso, na vagy ilyesmi.
February 18 at 4:10pm
Hajnalka Nadai
ha külföldön is ekkora az általánosítgatás, nem is vagyunk annyira lemaradva a nyugattól...
Akinek Alföldiről akár külföldön is a virágzó magyar pornóexport ugrik be, az vessen magára. Pont ezért is jó ez a plakát sztem. Igenis a képedbetolja, pedig 5 perccel előtte más helyzetben eszedbe sem jutna, hogy prűdködj, csak "ez fúj de felháborító" - jesssz! : )
February 18 at 4:25pm ·
Bálint Psenák
alföldi magára vessen, ha tered enged a szabad asszociációnak, és egy rózsaszín műfaszt rak ki egy plaktára egy szomszédos országban. szerintem nem a felháborításról kellene szólnia a művészetnek, és ha bármilyen művészetet be akarok fogadni, akkor nem szeretem, ha a képembe mondja, hogy prűd vagyok, vagy hogy nem kellene annak lennem.
February 18 at 4:38pm
Bálint Psenák mindent egybevetve tehát: országimázs szempontjából a plakát rossz, mert erősít minden sztereotípiát magyarországról. alföldi szempontjából különösen rossz, mert mintegy belehelyezi alföldit azoknak a buziknak a táborába, akik az andrássi úton vonulnak fel rózsaszín plüssboával bőrtangával, akiket egyébként alföldi egyértelműen elítél melegségük ilyetén (ajaj) megélése miatt. annak a szűk rétegnek, aki rajong az ilyen megbotránkoztatásért, és úgymond az jelenti nekik az önigazolást, hogyha a prűdek beszólnak nekik, meg kiraknak facebookra egy rózsaszín műfaszt, na, hát nekik lehet hogy tetszik.
February 18 at 4:45pm
Hajnalka Nadai
nem tudom milyen esetben hajlandó a mai ember egy kicsit az orránál tovább látni/gondolkodni, de hirtelen kevés eszköz jutott eszembe a polgárpukkasztáson kívül. Bár sztem ez régebben is így volt, csak nem a módszer maradt meg a köztudatban, hanem a következménye. Alföldi meg szerintem nagyon is tudja, hogy mit csinál, biztos nem véletlen nyitott meg egy újabb utat az emberek saját gondolatai előtt. A másik meg, hogy a mai emberek már olyannyira nem prűdek, hogy nagyon. Akkor meg mit akadnak ki, a drámákhoz is hozzátartozhat a fasz.
February 18 at 4:46pm ·
Bálint Psenák
ugyanmár, teljesen egyértelmű hogy ez egy kitűnő marketingeszköz, amiből bár nem lehet következtetni magának a darabnak a minőségére, de természetesen mindenki megteszi. sajnos, ki kell hogy jelentsem, ezzel alföldi nem ért el semmit. ettől nem fog az ember az orránál tovább látni/gondolkodni, sajnos.
February 18 at 4:50pm
Hajnalka Nadai
sztem nem megy el valaki egy olyan darabra, aminek a plakátját utája, és ebből kifolyólag valószínűleg a rendezőjét is... Nagyon jó reklámfogás, de nem a "nagyérdeműnek", mert tény, hogy az emberek nagyonnagy hányada beszűkült látásmódú, de ha csak egy kis százalákuk is esetleg a fasznál tovább tud gondolni, már megérte, a többinek meg rakhatsz a plakátra amit akarsz. Aki meg bírja, az úgy is bírja. Szval szerintem nem Alföldi, aki Mo. "presztízsén" ront. Hanem pl az a sok balkáni gyökér akik összevissza állnak a bp-i metró mozgólépcsőjén... csak azon nem akad ki annyi ember, mert megszokott, na és pl EZ szar. A plakát viszont ártani nem fog senkinek, max. használni, ha keveseknek is.
February 18 at 5:01pm ·
Bálint Psenák
látom nem érted: ez az egy öncélú felháborítás, polgárpukkasztás, amiből senkinek semmi haszna nincsen. ha szerinted ez a művészet új iránya, akkor az gáz. ha szerinted a tömegeknek ezzel kell hirdetni ezt a fajta művészetet, az is. ha meg úgyis csak a törzsközönség megy el rá, akkor egyáltalán minek így hirdetni? SENKI nem fog a fasznál tovább gondolkozni. anyáznak egyet a művészet ilyenfajta elkurvulásán. szerintem az ilyen alföldi-rajongók nagy része is meggondolja, hogy benézzen-e egy rózsaszín műfaszos előadásra, mert egész egyszerűen abban a társadalmi osztályban, ahol ők mozognak, nincsenek rózsaszín műfaszok. ártani pedig árt: nem azért, mert esetleg egy kurvajó darab, és forradalmasítja a modern színházat, hanem mert mint mondtam, negatív sztereotípiákat erősít, alföldiről, magyarországról. nem az ezrelékekben mérhető színházbuzik körében, hanem a külföldiek által magyarországon töltött vendégéjszakák számában mérhető többség körében. szerintem, ami akár egy negatív véleményt is szül magyarországról, az rossz; indifferens, hogy azt egy színházbuzi vagy egy átlagember gondolja.
February 18 at 5:18pm
Hajnalka Nadai
akkor egy gáz senki vagyok szerinted, bár ez engem nem zavar. Ez nagyon nem ÚJ irány a művészetben és nem is irány, csak egy út a millió közül. Minden bizonnyal azért hirdeti így, mert a plakát jól reprezentálja a darab általa megfogott lényegét. Azaz már az ókori görögöknél is volt ez a csapásvonal, de sztem a prímet még mindig Villon viszi, pedig a 20. században is sokan próbálkoztak.
Az a társadalmi osztály...úristen... most kezdtem egy kicsit megkapargatni ennek az osztálynak a tetejét, és pont az a jó benne, hogy MINDEN belefér, a fasz meg főleg. Ha kívülről frakkos úriembereknek is tűnnek. Pont ezért tudnak megmaradni -remélhetőleg- olyannak amilyenek.
A negatív sztereotípiákról (vagy a sztereotípiákról általában) meg megint csak a tömeg tehet, aztem Alföldi rohadtul nem foglalkozik sztereotípiákkal, hiszen akkor a színháza ugyanaz a szar lenne, mint ami kinn van az utcákon. Amúgy meg ha Mo 'pornstate', aza otkinn sokan fogyasztják a védjegyes magyar baromfit, akkoraz ottani tömeg örül az itteni tömegnek, és legalább hallott Mo-ról. Nem hiszem, hogy ez visszavetné a turizmust, ami Alföldit valószínűleg szintén nem érdekli. Igen, ez öncélú, de mint mondtam, ha a saját elvárásain kívűl másnak akarna megfelelni, a művészet egyik leglényegesebb elemét adná fel.
February 18 at 5:36pm ·
Bálint Psenák
továbbra is ellentmondást látok az általad pajzsra emelt l'art pour l'art típusú művészet és a rózsaszín műfaszt az átlagember orra alá dörgölő művészet között. az előbb még alföldi mintha fel akarta volna oldani a társadalmi tabukat, a prűdeket felszabadítani rabigájukból, most meg már az önmagáért és a magunkat-nem-feladásért alkot? természetesen ilyen kis érdeklődésre igényt tartó 'előadások' esetében végülis tök mindegy, hogy akar-e valamit, úgy sem fog semmit változtatni, csak az elképzelt célok létezése érdekel. továbbra is úgy gondolom hogy az alkotás lehet értékes, de örvendjen csak a saját szubkultúráján belül olyan nagy elismerésnek, amilyet érdemel, a társadalmat meg hagyják békén. kurvára rosszul eshet alföldinek, ha lebuzizzák, és előítéletekről magyaráz, viszont ő ad alapot hozzájuk. a nemi/vallási/akármilyen identitást nem egy plakáton, és nem külföldön kell kiélni, mert mint írtam, hátrány származik belőle. vagy méltósággal viselni a hátrányokat.
February 18 at 6:04pm
Hajnalka Nadai
úgy értettem (nemtom már, hogyan írtam), hogy az emberek hirtelen nekiállnak prűdködni a plaktát láttán, mert amúgy nem árad mindenhonnan a pornó, amire amúgy nincsenek rákattanva...
A Nemzetiben meg teltházzal mennek a darabjai, némelyikre régót szeretnék végre jegyet keríteni.
Úristen! hagyja békén a társadalmat!? tudom, a saját feje után megy, de nem a célja öncélú, hanem a módszer. Szted a történelem során a művészek 'hagyják' a társadalmat, akkor hol tartanánk? Valószínűleg már agyonvertük volna egymást bunkósbottal...
Az átlagembernek meg MINDEN, az átlaglétét ennél milliószor jobban érintő dolgok is az orra alá vannak dörgölve, az mégse zavarja... : (
February 18 at 6:34pm ·
Bálint Psenák
ne ruházd fel a művészetet a társadalomformálás tulajdonságával, főleg ne ezeket a mindenáron változtatáson alapuló rétegműfajokat ne. nem hiszem, hogy a klasszikus műveket az átdolgozás módszerével kell közelebb hozni bárkihez is. a magam példájából kiindulva mondjuk az oidipusz-t inkább tógás férfiak előadásában, mint idejétmúlt szlenget használó farmeres színészek úgymond 'modernizált' előadásában nézném meg, ha feltétlen fizetni akarnék ezért.
az meg inkább gazdasági kérdés, és nyilván nem érdekel, de az ilyen szűk köröket kiszolgáló kísérletezéseknek nem a nemzeti színház kell hogy a terepük legyen, és főleg nem a tuskó nagy többség által adózott közpénzből.
February 18 at 6:55pm
Hajnalka Nadai
ha ez lenne a legnagyobb dolog, ami elviszi a közpénzt, azt mondom, hogy ok, de nagyon nem, és legalább csinál valamit.
Nem a műfaja réteg, hanem aki felfogja. Nem én ruházom fel, csak nézz végig az irodalomtörténeten: Petőfi talán a legkézenfekvőbb példa.
Az oidipuszban te a tógát látod, valaki meg azt, hogy mit mond ez neki ma, mindenkinek mást, ő pedig meg tud neked mutatni valami új aspektust. Nagyon sokan járnak színházba. Tényleg. bár az emberek többségét elnézve nem elegen.
Sztem nem kell egymást meggyőzni. Én elfogadom, hogy te így látod, csak nem értek vele egyet.
February 18 at 7:14pm ·
Bálint Psenák
az, ami miatt szerinted csak a tógát látom a klasszikus drámákban, körülbelül az, hogy mindennek megvan a maga helye, és ideje; ennyi konzervativizmust engedek meg magamnak, meg hogy ne lássak műfaszt az utcán, és az 5 éves gyerekem sem (nincs gyerekem).
"Nem a műfaja réteg, hanem aki felfogja." ezt gondold végig, mert ez a műfaj pontosan önmagát teszi rétegműfajjá azzal, hogy kiszolgálja ezt a valójában meglehetősen csekély közönségét. az a társadalmi réteg, amit te alulról súrolsz/kopogtatsz elkezdte meglátni ebben a műfajban a saját önigazolását, miszerint ettől lesznek ők az ún. elit. ők lesznek minden bizonnyal az a réteg, akiknek tetszik ez a mindenben meglátjuk a valódi lényeget, és nem az a lényeg, hogy rómeó telefonon vagy buzi dalokat énekelve vall-e szerelmet júliának.
nem tudom, te mit látsz a képen, de szerintem ez nem művészet http://www.crescentmoon.org.uk/Marden%20%20Blue%20Painting%233C01F.jpg
ez csak a társadalom szembeköpése, az igazán nagyok megcsúfolása, hogy tessék, nem kell tehetségesnek lenni, odabaszok egy installációt, és jönnek rá az emberek, ha akár két vonalat is húzok, mert én ezt tekintem művészetnek, és ők pedig ebben élik ki identitásukat.
pontosan ez a helyzet a színházakban is, csak ott még annyi polgárpukkasztás jön a művészetnek nevezett átdolgozáshoz/modernizáláshoz/világmegváltó lényeglátáshoz, hogy adott esetben faszokat ragasztanak ki az utcán, és adóforintok milliárdjait költik el ugyanerre.
February 18 at 7:37pm
Hajnalka Nadai
a maga helye és ideje: itt és most. a színházban nincs holnap, nincs tegnap, ma van. Mi baja lesz egy 5 éves gyereknek ettől? max akkor lesz baja, ha a szülője nem tud/nem akar/túl hülye válaszolni a kérdésekre, amik felvetődnek benne, de ugyanúgy felvetődnek, ha lát egy villamost. Ez a műfaj nem kiSZOLGÁL. Csinál a maga örömére, és van aki ezt értékeli. "Ez" a művészréteg nem tekinti magát elitnek, sokkalta hétköznapibb emberek, mint sejtenéd. Csak akár másnak is nekiszegeznek olyan kérdéseket, amit te magadnak sem mersz feltenni. Nem tudom mi a valódi lényeg, de a mai "trendek" alapján inkább önmagukat szeretik meglátni mindenben, ettől válik az számukra fontossá. Nem tudom, hogy az alkotó milyen lelkiállapotban volt mikor a képet készítette. De hozott belőlem elő gondolatokat, amik ehhez a vitához kapcsolódnak, valószínűleg azért ezeket, mert ezzel vagyok most elfoglalva.
igazán nagyok. kik azok az igazán nagyok.... a tehetség pedig csak egy lehetőség, amit lehet kihasználni és nem
Te mikor voltál utoljára színházban? és ha igen miért? ne nekem válaszolj, nekem tökmindegy
mégegyszer: a polgárpukkasztás nem cél, eszköz és nagyon nem az egyetlen eszköz. Csak ez az egy most épp olyan. Érdekes amúgy, én nem pukkadok...
February 18 at 7:58pm ·
Bálint Psenák
"Te mikor voltál utoljára színházban? és ha igen miért?" ezt nem igazán értem, mire 'igen'? na mindegy is..
én sajnos túl hülye vagyok megválaszolni azt a kérdést, hogy miért szerepel egy színházi népszerűsítő plakáton egy rózsaszín fasz. viszont a villamos mechanikáját és elektronikáját kitűnően átadom a következő generációnak.
továbbra sem kaptam választ arra, hogy a polgárpukkasztás minek is az eszköze.
valószínűleg a neveltetésünk különbsége/megléte/meg-nem-léte okozza azt, hogy egy rózsaszín fasz látványa téged nem pukkaszt, igazán helyénvalónak tartod, míg nekem azt juttatja eszembe, hogy már az embernek a fasza sem maradhat a magánügye, mert valaki abban találja meg az élethivatását, hogy olyan tabukat döntöget, amiknek semmi szükségük a ledöntésre. ezzel persze nem akartam magamnak ellentmondani: a faszt az utcán továbbra is káros l'art pour l'art polgárpukkasztásnak tartom, semmi másnak.
kifejezetten érdekesnek találom ugyanakkor a kortárs magyar mozit: elképesztő menő módon fogalmaz meg aktuális dolgokat, miközben (bár lehet hogy csak számomra észrevétlen módon) az egészet nem egy klasszikus és jól bevált sablonra húzza rá, hozzáadva a saját polgárpukkasztó ám eredetiséget nem hordozó önmagát.
February 18 at 8:36pm
Hajnalka Nadai
a gondolatindítás eszköze, de sztem ezt már vhol írtam.
én mára leállok, mert felidegeítettem magam más miatt, és most rádönteném az illetőre az asztalt ha itt lenne
1/23/2010
There's nothing bigger than his voice, but his ego...
Huhh... nehezen szólalok meg... pedig a torkom nem is fáj annyira, mint sejtettem (nemúgy mint a lábam és a tenyerem, amin mára gyakorlatilag egy vérömleny keletkezett : D )
Az Elisabethes rész, gyönyörű! Őszintén szólva nálam Maya Ich gehör nur mir-je vitte a prímet, még annál is szebb volt, mint a DVD-n. Borzasztóan örülök, hogy láthattam-hallhattam élőben, és nagyon sajnálom, hogy a vége előtt el kellett mennie. (most viszont kivételesen hagyta magát megcsókolni a der Schleier fällt végén, pedig más gálán mindig hevesen tiltakozik Máté lelkesedése ellen : )) Remélem jön még Magyarországra (vagy különben egyszer kénytelen leszek utána is utánamenni...: ))
Nem tudom, mi keringett a levegőben az elmúlt hetekben, de én az elmúlt 2 hétben folyton a Since I don't have you-t hallgattam a Guns N' Rosestól, erre Máté azzal nyitotta a második blokkot : D Aztán az I want to break free... Amire előző este takarítottam... : D
Prózai kérdés, de valaki aki lent ült (Omi?), meg tudná mondani, hogy odalenn mekkora volt az ováció? A saját hangunktól nem hallottam, de az lejött, hogy már-már nem túl finomen kellet győzködni a protokollvendégeket, akik nyilván nem bejáratott Máté-koncertre járók (mondjuk a kérdés múltkor Zsolcán is felmerült, hogy ejnye, de nem tudjuk, hogy mit kell csinálni, hát nem járunk mi Máté-koncertre!? - kérdezem én: melyikre, mikor? : P)
A magyar nyelvű számoktól (is) hanyatt vagyok vágva, elképesztő jók, nagyon remélem, hogy a 4.-ként aposztrofált "magyar" projekt nem sikkad el és/vagy nem kell rá éveket várni...
Érdekes, többen is írtátok, nekem is az volt a legmeghatóbb, mikor Vikidál Gyula és Máté együtt énekeltek, nőiesen be kell valljam, én meg is könnyeztem.
Aztán megint Maya : ) Immár magyarul : ) Imádom :D
Aztán ugráltam és visítoztam tovább : D (ja és a csettintgetés... nem tudom, milyen lehet a színházban az akusztika, de nem kicsit lepődtem meg, hogy Máté meghallotta, hogy az ujjammal csettintgettem a ritmust : D... bezzeg a karzatig egyszer sem emelte fel a fejét ...) - szegény előttünk ülő konszolidált idős bácsik, bele se merek gondolni : D , de hát meg kell adni a császárnak ami a császáré. és a császár egójának, ami a császár egójáé...)
Összességében szerintem vagy ötször meghaltam tegnap az egész show alatt.
Nem tudom mikr fogok belőle kijózanodni, de Máté, vedd tudomásul, hogy rád lehet szokni, úgyhogy WANT MORE!
Az Elisabethes rész, gyönyörű! Őszintén szólva nálam Maya Ich gehör nur mir-je vitte a prímet, még annál is szebb volt, mint a DVD-n. Borzasztóan örülök, hogy láthattam-hallhattam élőben, és nagyon sajnálom, hogy a vége előtt el kellett mennie. (most viszont kivételesen hagyta magát megcsókolni a der Schleier fällt végén, pedig más gálán mindig hevesen tiltakozik Máté lelkesedése ellen : )) Remélem jön még Magyarországra (vagy különben egyszer kénytelen leszek utána is utánamenni...: ))
Nem tudom, mi keringett a levegőben az elmúlt hetekben, de én az elmúlt 2 hétben folyton a Since I don't have you-t hallgattam a Guns N' Rosestól, erre Máté azzal nyitotta a második blokkot : D Aztán az I want to break free... Amire előző este takarítottam... : D
Prózai kérdés, de valaki aki lent ült (Omi?), meg tudná mondani, hogy odalenn mekkora volt az ováció? A saját hangunktól nem hallottam, de az lejött, hogy már-már nem túl finomen kellet győzködni a protokollvendégeket, akik nyilván nem bejáratott Máté-koncertre járók (mondjuk a kérdés múltkor Zsolcán is felmerült, hogy ejnye, de nem tudjuk, hogy mit kell csinálni, hát nem járunk mi Máté-koncertre!? - kérdezem én: melyikre, mikor? : P)
A magyar nyelvű számoktól (is) hanyatt vagyok vágva, elképesztő jók, nagyon remélem, hogy a 4.-ként aposztrofált "magyar" projekt nem sikkad el és/vagy nem kell rá éveket várni...
Érdekes, többen is írtátok, nekem is az volt a legmeghatóbb, mikor Vikidál Gyula és Máté együtt énekeltek, nőiesen be kell valljam, én meg is könnyeztem.
Aztán megint Maya : ) Immár magyarul : ) Imádom :D
Aztán ugráltam és visítoztam tovább : D (ja és a csettintgetés... nem tudom, milyen lehet a színházban az akusztika, de nem kicsit lepődtem meg, hogy Máté meghallotta, hogy az ujjammal csettintgettem a ritmust : D... bezzeg a karzatig egyszer sem emelte fel a fejét ...) - szegény előttünk ülő konszolidált idős bácsik, bele se merek gondolni : D , de hát meg kell adni a császárnak ami a császáré. és a császár egójának, ami a császár egójáé...)
Összességében szerintem vagy ötször meghaltam tegnap az egész show alatt.
Nem tudom mikr fogok belőle kijózanodni, de Máté, vedd tudomásul, hogy rád lehet szokni, úgyhogy WANT MORE!
12/21/2009
Nem a vasút bénult meg, csak Pest!!! - Wonderful day
Hátez : )
Wonderful : )
Fejjel a falnak, dacolva a MÁVot működésképtelenné tevő -17 fokkal és 20 centi hóval, elnyerve a méltó jutalmat : )
Ha a tényket rögzítjük a mai napról: (tisztelt bíróság)
6.15:
80-as troli a Keleti felé nincs, legalábbis abban a 20 percben, amíg 5nek kellett volna jönnie. busz, majd úbán
6.35:
Keleti, közvetítőkocsi, kamera, kameraman, ami kell: kiírva 3 vonat, Miskolcra, de még környékére, egy sem... izgi lesz ez így... Mindegy, jegyet vettem, kő kövön nem maradt, ha ma nem jutok le!
6.55:
Éppen 25.-ként sorbaálltam az információnál, hátha tudják vajon el lehet e ma jutni valahogy Miskolcra (figyelem: közvetlen busz Bp és Miskolc között NINCS!) Közben az információs tábla elsötétül, majd középen a felirat, miszerint azt a hangos utastájékoztatást kéne figyelni, ami abban a fél órában amíg ott voltam, mint olyan, nem létezett...
6.56:
Voilá! Az eredetileg 6.33-as IC 7.03kor indul, spuri pótjegyért! A kedves néni nem szólt volna, hogy hé, buzgómócsing, ma nemkell pótjegy... Aztán futás (aszittem lefagy a tüdőm...)
...és! a vonat végig csak annyit késett, mint amennyivel később indult, ráadásul még előbb is odaártem, mint terveztem!!! (az a vonat amivel eredetileg érkezni terveztem volt, mégcsak Miskolc közelében sem volt, mikor én már visszafelé jöttem!)
Amúgy a Keletiben a váltóknál nemhogy bősz takarítást, de még embert sem láttam. Aztán Hatvanban egy munkás már legalább oldalbahugyozta a váltót érkezésünk tiszletetére, bár mivel haladni tudtunk, valószínűleg használt az a 37 fok. Aztán Füzesabonynál végre egy igazmagyarjómunkásebert is láttam, precíz módon, lapáttal kitámasztva.
10.40:
A visszafelé jövő vonat a nyugati-debrecen-nyíregyháza útvonalon csak 30 perc késést szedett össze (igazából ennek köszönhető, hogy elértem), amit tartott is Pécelig. (Ami még egy kicsit 'érdekes' volt, hogy a két kocsi összekapcsolásánaál, kb 20 centi teljesen szűz hó fogadott...) Aztán BP határától 500 méterre álltunk 3 órát..., pontosabban felet Pécelen, egyet Rákos és Kőbánya-felső között (IC... leszállni nem lehet...) Aztán 100 méterenként (!!!) araszolva, 10-15 perceket állva.
Itt nem fennakadásokról volt szó, hanem arról, hogy pár vonat elindult valamikor és X idő múlva érkezett máshova.
csak azt nem értem, hogy mi a különbség a miskolci és a keletiben található válótk között... az egyik köszöni, működik, a másikat hiába javítják meg, 8 óra múlva megint szar...
Na, ja ez volt a száraz rész, mondjuk én nagyon élveztem, mert csak néztem a tájat, annyira gyönyörű volt : ) Na és amúgy amiért elmentem , és amit egész úton hallgattam: *train kept a rollin'*
Íme:
Kolleksün:
'A cél nem fontosabb, mint az odavezető út'
'Az ember célja a küzdés maga'
'Az út a cél' - az út acél (bocccs......)
'A filozófia úton levést jelent'
Wonderful : )
Fejjel a falnak, dacolva a MÁVot működésképtelenné tevő -17 fokkal és 20 centi hóval, elnyerve a méltó jutalmat : )
Ha a tényket rögzítjük a mai napról: (tisztelt bíróság)
6.15:
80-as troli a Keleti felé nincs, legalábbis abban a 20 percben, amíg 5nek kellett volna jönnie. busz, majd úbán
6.35:
Keleti, közvetítőkocsi, kamera, kameraman, ami kell: kiírva 3 vonat, Miskolcra, de még környékére, egy sem... izgi lesz ez így... Mindegy, jegyet vettem, kő kövön nem maradt, ha ma nem jutok le!
6.55:
Éppen 25.-ként sorbaálltam az információnál, hátha tudják vajon el lehet e ma jutni valahogy Miskolcra (figyelem: közvetlen busz Bp és Miskolc között NINCS!) Közben az információs tábla elsötétül, majd középen a felirat, miszerint azt a hangos utastájékoztatást kéne figyelni, ami abban a fél órában amíg ott voltam, mint olyan, nem létezett...
6.56:
Voilá! Az eredetileg 6.33-as IC 7.03kor indul, spuri pótjegyért! A kedves néni nem szólt volna, hogy hé, buzgómócsing, ma nemkell pótjegy... Aztán futás (aszittem lefagy a tüdőm...)
...és! a vonat végig csak annyit késett, mint amennyivel később indult, ráadásul még előbb is odaártem, mint terveztem!!! (az a vonat amivel eredetileg érkezni terveztem volt, mégcsak Miskolc közelében sem volt, mikor én már visszafelé jöttem!)
Amúgy a Keletiben a váltóknál nemhogy bősz takarítást, de még embert sem láttam. Aztán Hatvanban egy munkás már legalább oldalbahugyozta a váltót érkezésünk tiszletetére, bár mivel haladni tudtunk, valószínűleg használt az a 37 fok. Aztán Füzesabonynál végre egy igazmagyarjómunkásebert is láttam, precíz módon, lapáttal kitámasztva.
10.40:
A visszafelé jövő vonat a nyugati-debrecen-nyíregyháza útvonalon csak 30 perc késést szedett össze (igazából ennek köszönhető, hogy elértem), amit tartott is Pécelig. (Ami még egy kicsit 'érdekes' volt, hogy a két kocsi összekapcsolásánaál, kb 20 centi teljesen szűz hó fogadott...) Aztán BP határától 500 méterre álltunk 3 órát..., pontosabban felet Pécelen, egyet Rákos és Kőbánya-felső között (IC... leszállni nem lehet...) Aztán 100 méterenként (!!!) araszolva, 10-15 perceket állva.
Itt nem fennakadásokról volt szó, hanem arról, hogy pár vonat elindult valamikor és X idő múlva érkezett máshova.
csak azt nem értem, hogy mi a különbség a miskolci és a keletiben található válótk között... az egyik köszöni, működik, a másikat hiába javítják meg, 8 óra múlva megint szar...
Na, ja ez volt a száraz rész, mondjuk én nagyon élveztem, mert csak néztem a tájat, annyira gyönyörű volt : ) Na és amúgy amiért elmentem , és amit egész úton hallgattam: *train kept a rollin'*
Íme:
Kolleksün:
'A cél nem fontosabb, mint az odavezető út'
'Az ember célja a küzdés maga'
'Az út a cél' - az út acél (bocccs......)
'A filozófia úton levést jelent'
11/03/2009
Gondolatcsokor - 1.
Te vagy az alaphelyzet
Bármennyi gyűlöletet is tapasztalsz magad körül, tisztánlátásod első jeleként ismerd el, hogy az belőled jön. A világon pedig megtapasztalod. A világ, vagyis te: megmenthető vagy. Mivel ez a gyűlölet, mint majdnem minden gyűlölet, öngyűlölet. Ha majd sikerül magadat megszeretned, vagyis megfigyelned, megismerned és amennyire lehetséges, elfogadnod, javulni fog a helyzet. S ha már képtelen leszel gondolkodás nélkül hosszan haragudni, vagyis gyűlölni, mivel lépten-nyomon önmagadat tapasztalod meg a másikban: kinyílik a világ.
/Kornis Mihály/
Ajjajjajj!
(folytköv, csak mindjárt mennem kell szövettan gyakra.)
Bármennyi gyűlöletet is tapasztalsz magad körül, tisztánlátásod első jeleként ismerd el, hogy az belőled jön. A világon pedig megtapasztalod. A világ, vagyis te: megmenthető vagy. Mivel ez a gyűlölet, mint majdnem minden gyűlölet, öngyűlölet. Ha majd sikerül magadat megszeretned, vagyis megfigyelned, megismerned és amennyire lehetséges, elfogadnod, javulni fog a helyzet. S ha már képtelen leszel gondolkodás nélkül hosszan haragudni, vagyis gyűlölni, mivel lépten-nyomon önmagadat tapasztalod meg a másikban: kinyílik a világ.
/Kornis Mihály/
Ajjajjajj!
(folytköv, csak mindjárt mennem kell szövettan gyakra.)
10/24/2009
Az oldódás nem hőmérséklet függvénye!
Eddigi első és utolsó bécsi tartózkodásomról meglehetősen kevés emlékem van: schilling, márkás szerszámok, kockalada.
Tegnap azonban ottvoltam, nagyon, sőt, még több mindent el is hoztam belőle.
Olyan miliője, közege van annak a városnak, hogy gyakorlatilag feloldódtam benne! - nem is, szublimáltam!
Egyszerűen éreztem, hogy a fizikai részecskéim nem hozzám tartoznak, hanem szétáradnak abban a térben amiben éppen tartózkodom és mikor újra egyesülnek, egyben belém építik mindazt ami ott van!
Imádom Budapestet, ha olyan környéken járok itt is gyakran megesik velem, de ez valami fergeteges volt! Azt hiszem azóta nem is igazán bírtam még felocsúdni.
és -mint ahogy nyilván látszik- annyi, de annyi minden érdekel, azon kívül amit csinálnom kéne(?) és mindig azon kapom magam, hogy teljesen máshol jár az agyam, mint ahol kéne(?)... nem, nem dekoncentráltságról van itt szó, hanem "másrakoncentráltságról". Hiába adtam magamnak időt (vagy éppen hogy elvettem magamtól?), soha nem voltam még így, azaz biztos vagyok benne, hogy itt eredeti (akár csak egy évvel ezelőtti) állapot nem állítható vissza. (Ami olyan szempontból nyilván nem baj, hogy csak visszafejlődést jelentene).
Azt hiszem az új időszámítás nem szeptember elsejével, hanem két héttel később kezdődött, hiszen ameddig csk vissza tudok emlékezni, soha nem volt olyan, hogy ne tudnám mit akarok ( azt hiszem ez most sem egészen így van csak talán még nem vagyok felkészülve a saját válaszomra -egyre inkább ezt érem tehát, hogy tudom én, nagyon mélyen, nagyon hátul, hogy mit is akarok, de még egy kicsit itt kell rágódnom és gondolkodnom mielőtt szépen előkotorhatnám és szembesíthetném vele magam.
Azt hiszem mindig olyasmivel akarom tölteni az időmet, amiből tanulhatok, és itt főleg nem lexikális tudásról van szó. (Na, már megint... mihelyt sikerült kibökni, hogy azért nincs itt akkora bizonytalanság, már is sikerült némileg körvonalazni a mileszekhanagyleszek-et.)
Ez az időtöltés a társadalom számára legtöbbször nem hasznos. Hiszen miért nézzek meg pl egy koncertvideót, ha helyette el is mosogathatnék. Azt hiszem az én önzésem ebben áll. Valaki önző módon akar magának fizikai javakat, semmiféle prioritást nem tűrve, én viszont magamat akarom építeni belül, minden lehetséges módon. Más, "hétköznapi" embereket figyelve is rendkívül könnyen, viszonylag sokmindenre rá lehet jönni. De itt jön képbe minden -szinte bármely- műalkotás, és az ember lelkitársai, vagy olyan emberek akiben lát annyi pluszt, hogy akár személyes ismeretség hiányába is figyelemmel kíséri őket, végiggondolja (nem "ad rá", vagy megfogadja!), amit mondanak, nyilatkoznak, ez persze művészek esetén fokozott. És igen, azt hiszem, azt tekintem művészetnek, ha valaki olyan alkotást hoz létre(zene, rajz, festmény, épület, szobor, film, színházrendezés, játék -végtelen), ami belőlem, de valószínűleg csakis belőlem olyan eddig fel nem tettkérdéseket, vagy válaszokat, megoldásokat vált ki.
Tegnap egész nap ilyen érzésem volt, és ez egyszerűen JÓ.
Azt hiszem ezért szeretnék újabban még több nyelvet is megtanulni, egyrészt más logikai gondolkodást, de más világlátást is adnak.
-remélem a héten sikerül madzagot keríteni a telefonomhoz, és akkor töltök fel képeket amiket készítettem. A minőségtől és a mennyiségtől sem kell majd hanyattesni, de nem is az a lényeg!
-Yes, you can!-
-No borders anymmore!-
Tegnap azonban ottvoltam, nagyon, sőt, még több mindent el is hoztam belőle.
Olyan miliője, közege van annak a városnak, hogy gyakorlatilag feloldódtam benne! - nem is, szublimáltam!
Egyszerűen éreztem, hogy a fizikai részecskéim nem hozzám tartoznak, hanem szétáradnak abban a térben amiben éppen tartózkodom és mikor újra egyesülnek, egyben belém építik mindazt ami ott van!
Imádom Budapestet, ha olyan környéken járok itt is gyakran megesik velem, de ez valami fergeteges volt! Azt hiszem azóta nem is igazán bírtam még felocsúdni.
és -mint ahogy nyilván látszik- annyi, de annyi minden érdekel, azon kívül amit csinálnom kéne(?) és mindig azon kapom magam, hogy teljesen máshol jár az agyam, mint ahol kéne(?)... nem, nem dekoncentráltságról van itt szó, hanem "másrakoncentráltságról". Hiába adtam magamnak időt (vagy éppen hogy elvettem magamtól?), soha nem voltam még így, azaz biztos vagyok benne, hogy itt eredeti (akár csak egy évvel ezelőtti) állapot nem állítható vissza. (Ami olyan szempontból nyilván nem baj, hogy csak visszafejlődést jelentene).
Azt hiszem az új időszámítás nem szeptember elsejével, hanem két héttel később kezdődött, hiszen ameddig csk vissza tudok emlékezni, soha nem volt olyan, hogy ne tudnám mit akarok ( azt hiszem ez most sem egészen így van csak talán még nem vagyok felkészülve a saját válaszomra -egyre inkább ezt érem tehát, hogy tudom én, nagyon mélyen, nagyon hátul, hogy mit is akarok, de még egy kicsit itt kell rágódnom és gondolkodnom mielőtt szépen előkotorhatnám és szembesíthetném vele magam.
Azt hiszem mindig olyasmivel akarom tölteni az időmet, amiből tanulhatok, és itt főleg nem lexikális tudásról van szó. (Na, már megint... mihelyt sikerült kibökni, hogy azért nincs itt akkora bizonytalanság, már is sikerült némileg körvonalazni a mileszekhanagyleszek-et.)
Ez az időtöltés a társadalom számára legtöbbször nem hasznos. Hiszen miért nézzek meg pl egy koncertvideót, ha helyette el is mosogathatnék. Azt hiszem az én önzésem ebben áll. Valaki önző módon akar magának fizikai javakat, semmiféle prioritást nem tűrve, én viszont magamat akarom építeni belül, minden lehetséges módon. Más, "hétköznapi" embereket figyelve is rendkívül könnyen, viszonylag sokmindenre rá lehet jönni. De itt jön képbe minden -szinte bármely- műalkotás, és az ember lelkitársai, vagy olyan emberek akiben lát annyi pluszt, hogy akár személyes ismeretség hiányába is figyelemmel kíséri őket, végiggondolja (nem "ad rá", vagy megfogadja!), amit mondanak, nyilatkoznak, ez persze művészek esetén fokozott. És igen, azt hiszem, azt tekintem művészetnek, ha valaki olyan alkotást hoz létre(zene, rajz, festmény, épület, szobor, film, színházrendezés, játék -végtelen), ami belőlem, de valószínűleg csakis belőlem olyan eddig fel nem tettkérdéseket, vagy válaszokat, megoldásokat vált ki.
Tegnap egész nap ilyen érzésem volt, és ez egyszerűen JÓ.
Azt hiszem ezért szeretnék újabban még több nyelvet is megtanulni, egyrészt más logikai gondolkodást, de más világlátást is adnak.
-remélem a héten sikerül madzagot keríteni a telefonomhoz, és akkor töltök fel képeket amiket készítettem. A minőségtől és a mennyiségtől sem kell majd hanyattesni, de nem is az a lényeg!
-Yes, you can!-
-No borders anymmore!-
10/16/2009
Párblogolás
"Ha döntöttél, mondd, hogy tévedtél
s kezdd újra el, így önmagad leszel!"
Addig már bizonyossággal eljutottam hogy tévedtem. Ha a "mit?-ben" még nem is biztosan a "mikor?-ban" nagyon is. Most nem a helyemen vagyok. Azon egyszerű oknál figva, hogy nem itt akarok lenni. És bár élvezem, hogy annyi érdekes és új apró dolgot tanulok meg, sokkal jobban vonz hogy ne a torta morzsáival, hanem a csokimázzal foglalkozzak, ami ugyebár az egész tortát összetartja.
Az egyetem viszont jó. (Nyilván vannak gyengébb órák-hogy diplomatikusan fogalmazzak- de alapjában véve egy hatalmas információforrás. És másra is van idő. Egy-két dolog bőven belefér, ha az ember utána nem azokon agyal még 1 hétig (jó esetben) és nem olyan hiperérzékeny (erre kellett rájönnöm a nagyon vagy semennyire közül) és nem bőg ha egyáltalán bemegy egy színházépületbe, látja a felengedést a színészek arcán egy darab végén vagy csak végigsétál a Paulay Ede utcán egy kellemesen borzongós délután. Nem hátrálhatok vissza, mert mindaz előtt meghasonlanék, ahova eddig a gondolatmenetben eljutottam-és nem volt kis meló! Viszont az elmúlt 10 évemet (több, mint fél életemet) nem érné csorba, hiszen addig csinálom, amíg van értelme, amíg nincs semmiféle nagyobb prioritást élvező dolog. És bár nem az volt az elmúlt 10 év célja, hogy felvegyenek, erre is büszke vagyok, és büszkén mondom ki: tévedtem. 10 évig tévedtem, és ez az utóbbi időben egyre nagyobb iramban kezdett kirajzolódni, csak - ahogy említettem - rosszkor csúcsosodott ki. Most sem érzem, hogy bármi extra lenne az egyetem. Viszont a világ ami az egyetemen túl létezik minden látező egyensúlyomból kifordított. És mivel a tortának az egyetem is csak egy kis morzsája, orult az is az egésszel együtt.
És azt hiszem , hogy többé nem a morzsákra vagyok kíváncsi... Bár kétségkívül sok érdekes aspektusuk van, nem elégítik ki azt a vágyamat, hogy megértsem a tortát, csak a számat tömhetem be velük.
Társas lények vagyunk vagy csak azt hisszük?
Van e különség aközött, hogy valaki a barátunk vagy a barátunknak hisszük?
Én azt tanultam meg, hogy nem szabad mások szeretetére várva magányosnak érezni magunkat. Ha magányos vagy akkor a "hiba az ön készülékében van". Azaz vagy a magadról alkotott képednek nem felelsz meg, vagy megfelelsz neki és ettől érzed magad kényelmetlenül, mert az viszont nem te vagy. Tessék magaddal jóban lenni magadat szeretni, nem elveteült egoista módon, hanem rácsodálkozva (filozófiából erről már volt szó nemde?) arra aki vagy és felfedezni az értékeket és a kihasználásra váró képességeket, amiket a nagy önideál-faragás közben nem vettél észre MAGADON.
Vivi, neked egy könyv fejezetét illeszteném ide még átgondolandóként (természetesen nem kell vele egyetérteni, csak érdemes rajt rágódni egy pár napot, hogy aztán saját magadra NEKED megfelelően alkalmazni vagy ne alkalmazni tudjad)
Címet, szerzőt addig nem írok, nem kell hozzá semmilyen előítálet (sem pozitív, sem negatív)
"Mindannyiunkkal meg kell történnie, gondoltam. Összepakoljuk, ami eddig megtanultunk és otthagyjuk a megszokottat, mindazt, ami már jól ismert számunkra. Nem öröm a válás, szinte meghasonlunk magunkkal, de valahol mélyen belül dereng, hogy csak akkor lelhetünk rá a számunkra lehetséges egyetlen igazi biztonságra, ha búcsút mondunk a biztonságnak.
Hányszor fordul elő az ilyesmi az életünkben, hány százszor?
Otthagyjuk a család meleg biztonságát a játszótéri idegenek kedvéért.
Otthagyjuk a szomszédban lakó barátainkat az iskolai nyüzsgés kedvéért.
Az osztályban kilépünk a hallgatás biztonságából, nekivágunk a megszólalás veszélyes vállalkozásának, a felelésnek.
Elrugaszkodunk a magasan, az ugródeszkán honoló békés csendből, hogy két és félszeres szaltóval vetődjünk az alattunk örvénylő vízbe.
A könnyen pergő angol nyelvből a német nyelv umlaut-mélységeibe.
A függőség, az intézik helyettünk biztonságos melegéből a magunkra vagyunk utalva fagyos hidegébe.
A kellemes felkészítő gyakorolgatásból az üzleti élet kíméletlen forgószelébe.
Elrugaszkodunk a szilárd anyaföldtől, mert vonz a repülés kockázatos gyönyörűsége.
Elrugaszkodunk a biztonságos, kényünk-kedvünk szerinti egyedüllétből a viharokkal fenyegető házassági hűségbe.
A megszokott, kopott dzsekiként viselt, kényelmes életből a halál vészjósló kalandjába.
Minden élet minden lépése egy-egy elrugaszkodás, ugrás a sötétbe, és csak abban bízhatunk, hogy szándékunk helyesnek bizonyul.
Honnan tudom én ezt, töprengtem, hol tanultam?
Nem kellett megvárnom, hogy elaludjak, Dickie sem kellett, hogy tőle kapjam meg a választ, egy perc sem telt bele, már tudtam."
(Ui: jó ez a gondolatgerjesztősdi)
Puszi
s kezdd újra el, így önmagad leszel!"
Addig már bizonyossággal eljutottam hogy tévedtem. Ha a "mit?-ben" még nem is biztosan a "mikor?-ban" nagyon is. Most nem a helyemen vagyok. Azon egyszerű oknál figva, hogy nem itt akarok lenni. És bár élvezem, hogy annyi érdekes és új apró dolgot tanulok meg, sokkal jobban vonz hogy ne a torta morzsáival, hanem a csokimázzal foglalkozzak, ami ugyebár az egész tortát összetartja.
Az egyetem viszont jó. (Nyilván vannak gyengébb órák-hogy diplomatikusan fogalmazzak- de alapjában véve egy hatalmas információforrás. És másra is van idő. Egy-két dolog bőven belefér, ha az ember utána nem azokon agyal még 1 hétig (jó esetben) és nem olyan hiperérzékeny (erre kellett rájönnöm a nagyon vagy semennyire közül) és nem bőg ha egyáltalán bemegy egy színházépületbe, látja a felengedést a színészek arcán egy darab végén vagy csak végigsétál a Paulay Ede utcán egy kellemesen borzongós délután. Nem hátrálhatok vissza, mert mindaz előtt meghasonlanék, ahova eddig a gondolatmenetben eljutottam-és nem volt kis meló! Viszont az elmúlt 10 évemet (több, mint fél életemet) nem érné csorba, hiszen addig csinálom, amíg van értelme, amíg nincs semmiféle nagyobb prioritást élvező dolog. És bár nem az volt az elmúlt 10 év célja, hogy felvegyenek, erre is büszke vagyok, és büszkén mondom ki: tévedtem. 10 évig tévedtem, és ez az utóbbi időben egyre nagyobb iramban kezdett kirajzolódni, csak - ahogy említettem - rosszkor csúcsosodott ki. Most sem érzem, hogy bármi extra lenne az egyetem. Viszont a világ ami az egyetemen túl létezik minden látező egyensúlyomból kifordított. És mivel a tortának az egyetem is csak egy kis morzsája, orult az is az egésszel együtt.
És azt hiszem , hogy többé nem a morzsákra vagyok kíváncsi... Bár kétségkívül sok érdekes aspektusuk van, nem elégítik ki azt a vágyamat, hogy megértsem a tortát, csak a számat tömhetem be velük.
Társas lények vagyunk vagy csak azt hisszük?
Van e különség aközött, hogy valaki a barátunk vagy a barátunknak hisszük?
Én azt tanultam meg, hogy nem szabad mások szeretetére várva magányosnak érezni magunkat. Ha magányos vagy akkor a "hiba az ön készülékében van". Azaz vagy a magadról alkotott képednek nem felelsz meg, vagy megfelelsz neki és ettől érzed magad kényelmetlenül, mert az viszont nem te vagy. Tessék magaddal jóban lenni magadat szeretni, nem elveteült egoista módon, hanem rácsodálkozva (filozófiából erről már volt szó nemde?) arra aki vagy és felfedezni az értékeket és a kihasználásra váró képességeket, amiket a nagy önideál-faragás közben nem vettél észre MAGADON.
Vivi, neked egy könyv fejezetét illeszteném ide még átgondolandóként (természetesen nem kell vele egyetérteni, csak érdemes rajt rágódni egy pár napot, hogy aztán saját magadra NEKED megfelelően alkalmazni vagy ne alkalmazni tudjad)
Címet, szerzőt addig nem írok, nem kell hozzá semmilyen előítálet (sem pozitív, sem negatív)
"Mindannyiunkkal meg kell történnie, gondoltam. Összepakoljuk, ami eddig megtanultunk és otthagyjuk a megszokottat, mindazt, ami már jól ismert számunkra. Nem öröm a válás, szinte meghasonlunk magunkkal, de valahol mélyen belül dereng, hogy csak akkor lelhetünk rá a számunkra lehetséges egyetlen igazi biztonságra, ha búcsút mondunk a biztonságnak.
Hányszor fordul elő az ilyesmi az életünkben, hány százszor?
Otthagyjuk a család meleg biztonságát a játszótéri idegenek kedvéért.
Otthagyjuk a szomszédban lakó barátainkat az iskolai nyüzsgés kedvéért.
Az osztályban kilépünk a hallgatás biztonságából, nekivágunk a megszólalás veszélyes vállalkozásának, a felelésnek.
Elrugaszkodunk a magasan, az ugródeszkán honoló békés csendből, hogy két és félszeres szaltóval vetődjünk az alattunk örvénylő vízbe.
A könnyen pergő angol nyelvből a német nyelv umlaut-mélységeibe.
A függőség, az intézik helyettünk biztonságos melegéből a magunkra vagyunk utalva fagyos hidegébe.
A kellemes felkészítő gyakorolgatásból az üzleti élet kíméletlen forgószelébe.
Elrugaszkodunk a szilárd anyaföldtől, mert vonz a repülés kockázatos gyönyörűsége.
Elrugaszkodunk a biztonságos, kényünk-kedvünk szerinti egyedüllétből a viharokkal fenyegető házassági hűségbe.
A megszokott, kopott dzsekiként viselt, kényelmes életből a halál vészjósló kalandjába.
Minden élet minden lépése egy-egy elrugaszkodás, ugrás a sötétbe, és csak abban bízhatunk, hogy szándékunk helyesnek bizonyul.
Honnan tudom én ezt, töprengtem, hol tanultam?
Nem kellett megvárnom, hogy elaludjak, Dickie sem kellett, hogy tőle kapjam meg a választ, egy perc sem telt bele, már tudtam."
(Ui: jó ez a gondolatgerjesztősdi)
Puszi
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
