...minden tagnapra kellett...

Szia Vivi : )

Nagyon régen találkoztunk, de jövő héten hazamegyek (eddig még nem voltam), aztán mindent részletesen megtárgyalunk.
Félsz. Ez annyiban értehtő, hogy nem tudod mi vár rád, kiszámíthatatlannak tűnik az egész és kevésnek az idő. A Kiszámíthatatlanságot annyiban tudod csökkenteni, hogy csak azt csinálsz amit TE akarsz, értem itt te IS, de ha ezt szívesen csinálod akkor utána magadon is kell számonkérned! Az idő nem lesz kevés. Szóbeli előtt 4 nap. (Ha kellenek tételek szólj - mondjuk péntekig írj és akkor el is viszem, mert nem tudom mikor járok legközelebb siófok felé... ; )) So, az érettségi nagyon odébb van még, saját frissnek ondható tapasztalataim alapján szerintem tavaly csináltam a legtöbb "egyéb" jellegű programot a suli mellett. Viszont amiből kellett és ameddig kellett (kémia keményen folyamatosan, biosz a végén kicsit kapkodósan, de nagyjából mindent lefedősen) azt szépen megcsináltam.
Itt vagyok az ország legtanulósabb egyetemén, és nem érzem úgy, hogy meg kéne szakadnom bármiben is - sőt, de ezt majd kicsit lejjebb... - már most többet láttam a városból, mint akik már jóval fölöttem járnak, azt és akkor csinálom, amit és amikor akarok, de ebbe bele van kalkulálva a tanulás is (illetve csak annyiban, hogy minden nap kell-egy kicsit - hétfőig van egy komplett első végtag és bordakosár csontok vissza...) A tanulástól nem kell tartani, ráadásul én azt javaslom, hogy úgy tanulj, hogy 100%ban arra tudj koncentrálni (ne legyél éhes, de ne bevacsorázás után állj neki) és akkor érzed, hogy beragad az info, töredékidő alatt, mintha görcsölnél fölötte.

Én nem félek, de még csak egy kicsi félsz sincs bennem, sőt, jelenleg úgy vagyok itt (legalább 10 célirányos, kőkeményen állatorvosirakészülős év után), hogy nagyon nem vagyok biztos benne, hogy azt csinálom amit akarok. Ezt elég borzasztó leírni, de így van. Semmi baj nincs se az egyetemmel, se a megtanulandó tananyaggal, se azzal, hogy nem lenne másra időm. Csak nincs bennem az a lelkesedés ami 2-5 évvel ezelőtt. Talán érettségik után kezdett derengeni bennem a gondolat. Júl 23-án sem dobott fel különösebben, hogy felvettek. Ugyanis agyban már megint 2-5 évvel előrébb vagyok. És most ez a nagy dilemmám. Hogy megint kivárjak, és ne azt csináljam, amit nagy elánnal tudnék és esetleg mire odaérek megint elfogy a lendület? - Nagyrészt ezért is nem tudtam ezen a héten egy csontlemez-, -árok- és -dudornevet beleinjektálni a szürkeállományomba. Nem csalódtam az egyetemben sem pozitívan, sem negatívan, nagyjából ezt vártam (talán egy kicsit nehezebbet), mindenesetre így megint csak félgőzzel csinálom, azt amit ÉPPEN MOST, és borzasztóan zavar. Magam miatt. Simán játszadozom a gondolattal, hogy félévkor, évvégén kiszállok (felfüggesztem) és -bármilyen abszurdak és minden realitás nélüliek hangzik- csinálom Amihez éppen kedvem van. Ez extrém felelőtlenül hangzik, de most teljes felelősségem tudatában tudnám ezt csinálni. Mindenesetre a semmittevés gondolatától is rosszul vagyok.

Asszem most úgy érzem, hogy már csak magamat tudnám ismételni, mindenesetre kívülről szemlélve is érdekes hülyeségek játszódnak le bennem...
Talán az is zavar, hogy lelassult az idő. És én gyorsabb lennék. de erről majd egyszer máskor, ha megint lemegyek alfába...

2-án mindenképp és haladéktalanul csinálunk valamit, ok? ; )