Nyitottá tett levél és rá a kőkemény válasz-inkább csak megjegyzés

1.
Azt azért sajnálom, hogy nem veszed fel a telefonodat és nem lehet beszélni Veled, de el kell ismerni, nem könnyű ebben a korban felismerni azt, hogy ki akar Neked jót és ki nem, ill. ki az, aki ezért tesz, vagy tett is valamit és ki az, aki esetleg csak beszél róla.

A felismerés nem korhoz kötött, az a rengeteg tapasztalat, mait sikerült felhalmoznom, több, mint amit a legtöbb ember 18 éves koráig begyűjt. Tudom MAGAMról, hogy felismerem a jót. A nekem jót. Ehhez persze mindkét oldalt ismerni kell, és nem én vagyok az aki nem ismeri. És az, hogy az egyik oldal rossz, nem jelenti azt, hogy a másik jó. Ez ebben az esetben is így van. És akkor leszek n a magam harmadik oldala. És csinálok magamnak független értékrendet.

2.

Az anyukád írt egy levelet, amiben már reálisabb számok szerepelnek az egyetemi tanulásod havi költségeiről, ő 50-60e Ft-ot jelölt meg erre. Azt hiszem, ez minden további nélkül rendelkezésedre kell, hogy álljon, mert én 20e Ft-ot fizetek Rátok fejenként, az államtól anyukád kb. 15e Ft-ot vesz fel csak Rád. Ha sikerül elérned, hogy anyukádnak ne az adventista egyház legyen az első, a háza a 2. és Te csak a 3. szempont, akkor talán most először életében maga is hozzátehetne a költségeitekhez 20-20e Ft-ot és máris kijön havi 55e Ft részedre. Amit ezután keresel, kapsz, az pedig a zsebpénzed lehet.

Én egyetemistákat kérdeztem meg, magam is utánaszámoltam, nagyon jól tudom, hogy nem vagyok eleresztve. De van egy bizonyos összeg ami ahhoz kell, hogy az ember nyugodtan tudjon a tanulásra koncentrálni és ne arra kelljen minden nap figyelnie, hogy 1000 Ft-ból sem kijöjjön az étkezése. Az állam pedig egészen addig adja ezt a horribilis 15 ezer ft-ot, amíg be nem iratkozom az egyetemre. Utána kell nézni, én megtettem. Én tudom, hogy kinek a rangsorában hol állok, főleg ha ÉN élek vle együtt. Igen, végülis nem kell, hogy legyen hol lakni, az nem fontos... amit egy hónapban a ház elvisz, abból lehet is venni kb 10 kiflit. Ezek tények. Én magam is meggyőződtem róluk. Nem vagyok hülye.

3.

Már a bírósági tárgyalások során világossá vált számomra az is, hogy nincs semmi módom beleszólni abba, anyukád mire költi ezt a pénzt és még a bíróság sem kérdezhet rá, egészen addig, amíg van mit ennetek és van rajtatok ruha.

Nem tudom miért okozott ez ekkora meglepetést. Nincs hát. Amúgy igen, főleg kajára meg ruhára költi, mert másra nem jut.

4.

Ha Nektek úgy is jó, hogy a tudtotokkal ebből a saját házára felvett hiteleit törleszti,

Egyrészt már nem törleszti. Másrészt ha nem lenne az Ő háza, akkor hol is kéne laknom? Igen, én döntöttem, hogy az Ő házában akarok. Merthogy urambocsá van neki.

5.

egyetlen fillér jövedelmem nem volt, mert épp elbocsátottak, a Bt. miatt viszont 35e Ft körül kellett fizetnem az APEH-nek minden hónap elején és persze ki kellett fizetni a lakásom, meg a létező legolcsóbb autó összes költségét, meg még ennem is kellett.

Most épp nekünk sem lesz. Egyetlen fillér sem. Autónk már rég nincs... Na vajon miért? Hogy ne vigye az is a pénzt. Nekünk is kell kaja, óóó... és a lakás, igen használunk némi villanyt és gázt is. Sőt, néha kell ruha is. Szégyen... Mindjárt könnyekben török ki... Mi hárman vagyunk, ergo mindenből több kell, és ugyanúgy a semmiből. Szóval pont leszarom.

6.

az általa összespórolt ballagási és születésnapi tízezreket természetesnek veszed, miközben senki születésnapjára, névnapjára semmit nem szólsz.

Nem veszek természetesnek semmit. Ha van örülök neki, ha nincs, akkor ez van. Magyarán leszarnám ha nem lenne. Így van, nem szólok, viszont nem várom el senkitől, hogy rólam megemlékezést tartson. Nem fog hiányozni, sőt, eddig is inkább csak idegesített.

7.

elhitette, hogy az egyetemi tovább tanulásod azon fog múlni, hogy Te alapítványi középiskolába tudsz-e járni Fehérvárra, vagy nem.

Nem hitette el. Én nem akartam volna oda járni akkor sem, ha erre reális esély lett is volna. Ismét tévedés.

8.

házat még a bírósági tárgyalások során, olyan 3-4 évvel ezelőtt, úgy szerette volna eladni, hogy abból a Te nevedre, da a saját kizárólagos haszonélvezetével terhelten lakást vesz saját magának

Erre jogi lehetősége nem lett volna, mert mivel a ház eredetileg is az én nevemen van, csak az én nevemre lehetett volna venni helyette. Ez a haszonélvezeti jog meg hülyeség. Csak magamat tudom ismételi: én élek vele hosszabb ideje együtt, pont leszarta volna a haszonélvezetet.

9.

Nem tudom megmondani, hogy 5-10, vagy 20 év távlatában, de ez az ingatlan egymagában nagyobb értéket fog képviselni, mint minden egyéb vagyonom összesen. Ha Te ezt most anyukád velem szemben érzett ellenszenve miatt elkótyavetyélnéd,

Akkor légy vele boldog, amíg élsz, ha ez boldoggá tesz. De nem fog. Viszont ez engem már nem érdekel. És arra is rá kellett jönnöm, hogy az én ellenszenvem nagyobb, mint az anyukámé... és nemis olyan jellegű, mint az övé... és még csak nem is tőle ered! jééé....
A legjobb befektetés a tanulás. Nem én találtam ki, gazdasági szakemberek. Ha már haszon. Én ebből semmit nem látok, úgyhogy inkább tanulok, ezzel meg nem foglalkozom.

10.

Azt pedig soha nem gondoltam, hogy 30 éves korod előtt igazán érdekelne ez az ingatlan, de hát ezért is van nekem haszonélvezetem rajta

Ismét visszatáncoltunk a kályhához... permanensen 40 évesnek érzem magam azért, amiért ilyen dolgokkal foglalkozom 14 éves korom óta. Remek.

11.

már most, jogosan, megkérdezte tőlem, hogy neki mikor lesz olyan háza, mint Neked. És bár ma már nem tudok neki újabb házat ígérni, ő mégsem haragszik rám, bízik bennem, úgy érzem

Milyen előrelátó.... Akkor élvezd ki a bizalmat, és örülj, amíg nem tud semmit. Ő csak naivan kérdezget, ez viszont kőkemény, beleroppanna...

12.

Legyél vele tisztában, sem nekem, sem Neked nincs olyan kötelezettségünk, hogy anyukád további ingatlan beruházását is finanszíroznunk kellene. Ha Te most kollégiumba kerülsz, onnantól ugyanúgy csak hétvégi alkalmi vendég leszel

Nagyon bölcs gondolat... eddig rá sem jöttem.. aha-élmény, miegymás. Nem tervezünk ingatlanberuházást, inkább a tőzsde, bár ott nagyobb a kockázat...haha!
Nem nagyon szeretnék vendég lenni, szeretnék minél több időt Pesten tölteni (egyrészt mert drága az utazás, másrészt ott több a lehetőség. Ezenkívűl soha sem fogom úgy érezni, hogy vendéglént jönnék. Mindig HAZA fogok jönni. Ha anno neked ilyen érzésed volt, az nem az ÉN anyukám hibája...

13.


Gondolom, azt sem tudod, hogy én 1989-90-ben dolgoztam Kuvaitban és nagyon beosztóan éltem ott, mert az alatt a pár hónap alatt többet meg tudtam takarítani odakint, mint itthon hosszú évek alatt.

De, tudom.

Anyukád ezért sokszor, sokak előtt kigúnyolt, de ennek hasznát, azt szívesen élvezte, élvezné.

Nem élvezné, a gúnyolódást meg nem hiszem el, sajnálom...

Bár még házasok sem voltunk, én már ekkor Neked vettem Kuvaitban az arany fülbevalót, amit anyukád azzal kezdett használni, hogy Neked nem löveti ki a füledet, majd, csak ha Te magad így döntesz.

Helyes volt, hogy nem lövette ki a fülemet a megkérdezésem nélkül. Megkeresztelődni sem akartam. Másrészt most viszont a beleegyezése nélkül csináltam még 2 lyukat a fülembe. Az én fülem, majd döntök róla... Azt a fülbevalót utálom.

14 éves korodban természetesen nekem kellett pótolnom az általa elhagyott alkatrészét is ennek a fülbevalónak, mert azt nem tudtad volna egyébként használni. Ez minden esetben így volt az anyukád által a lakásomban lepusztítottakkal is. Nagyon sok ilyen volt és van még ma is.

Ezek szerint örülnöm kéne, hogy 14 évi vendégeskedhettem a lakásban. Nagyon köszönöm, életreszóló élmény volt. És micsoda dolog ha tönkremegy valami egy lakásban? Hogy képzeli? Hogy merészeli... ez nevetséges!

14.

Nekem, a gyerekét szerető anyáról és apáról más elképzeléseim vannak, de Te majd eldöntöd, hogy ez hogyan működik szerinted helyesen…


Nekem a gyerekét szerető anyáról és apáról más elképzeléseim vannak, de majd ÉN eldöntöm, hogy ez hogy működik szerintem helyesen, ez így van.


15.

megpályáztam a mostani Földgázszállítónál dolgozva egy ausztriai állást, ahová magammal vihettem volna a teljes családomat. Ez nem csak osztrák bért, de anyukádnak is kinti jövedelmet, Nektek meg a Csabival azt jelentette volna, hogy a német nyelvet minden magolás nélkül, az oviban, a többi gyerektől, majd később a kinti iskolában anyanyelvi szinten tanulhattátok volna meg.

És de örülök, hoyg nem így lett, nem tudhatod, de utálom német nyelvet. Nincs miatta hiányérzetem.

némi hátszéllel egy kolléga nyerte előttem centikkel az állást. Ma a gyermekei kint járnak egyetemre, ő kint dogozik az OMV-nél

Hát akkor mégsem anyukám volt az akadályozó tényező... Egészségére váljék a külföldi egyetem, én nagyon örülök Budapestnek, hiszen a világ egyik legjobb egyetemére járhatok. És ezt meg is fogom becsülni, telesen magamtól.


16.


Én amúgy nem hiszem el, hogy Te olyan lennél, mint ahogy mostanában mutatkozol. De azt gondolom, hogy jó volna tisztán, elfogultság nélkül látnod és nem hagyni azt, hogy anyukád irántam érzett gyűlölete az irántad érzett szeretete fölé kerekedjen. A nagykorúság jogi értelemben sok mindent lehetővé tesz számodra, jogot ad a kezedbe, de minden döntésnek van felelőssége és főleg következménye, akár egész életedre kihatóan is.

Pedig pont ilyen vagyok. Ezért nem is mutatkozom. És elfogultság nélkül látok, hiszen ÉN ismerem mindkét oldalt... Anyukámban nics gyűlölet, inkább szánakozás. Én meg nagy erőfeszítések árán próbálok a közöny felé orientálódni. Az legalább nem fáj.
Köszönöm e felhomályosítást, évek óta vártam, hogy végre magam dönthessek, és boldog vagyok, hogy mostantól ezt meg is tehetem. Minden felelősséggel és következménnyel együtt. Sőt, kifejezetten bosszant, hogy ti döntöttetek évekig olyan dolgokban, ami biztos, hogy egész életemben elkísér.

17.

Végezetül, hogy nem légből kapott dolgokról írok, azt a bírósági tárgyalásokon képződött rengeteg dokumentummal is igazolni tudom számodra, ha kívánod

köszönöm, láttam az összeset, én sem légbőlkapott dolgokról beszélek...

18.

Amúgy megnyugodhatsz abban is, hogy annak a háznak a domináns részét, amiben most laktok, ugyancsak a közösből vitte magával az anyukád

Sajnálod tőlünk? A három benne élőből 2 a gyereked...

19.

Azt hiszem, olyanra sem fogsz visszaemlékezni, hogy rajtam kívül valaki más is elvitt volna síelni, vagy a tengerpartra

igen, viszont arra sem nagyon emlékszem vissza, hogy mikor éreztem magam annyira nyomasztóan... ez is tény

20.


60 perces munkákért kb. 5-7e Ft-ot fizessek Neked, akkor, amikor pp ilyen munkát kapok. Nálad sokkal jobb anyagi körülmények között élők is szívesen vállalják ezeket a munkákat. Ha számodra nem vonzóak, akkor nehéz elhinni, hogy igazán pénzhiányban szenvedsz.

Akkor ne hidd el, és légy boldog. Van munkám nyárra. Nem keresem magam gennyesre, de jól érzem magam, ahol vagyok. Nekem nem minden a pénz. Akkor inkább beérem kevesebbel, hogy a magam lábán a magam erejéből küszködhessek.


"Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek."

József Attila-Eszmélet

Morfond...

Egy világlegegyszerűbb kérdése: valakivel az ember szívesen menne strandra. Értelem szerint ilyenkor általában a baráti kört tekintjük át. És elkezdünk számolni. És nemhogy egy de nulla kezünk elég hozzá... És koppanás... és sokadszorra... és fáj, ésde remény, hogy biztos talál az ember még maga mellé barátot és társat. Olyat akivel le tudná élni az életét, csak esetleg nem lenne a felesége. Neked van ilyen? Vagy csak mindenki azt hiszi hogy van és inkább nem is akar mélyebbre ásni mert a felszínen lebegni egyszerűbb és kevésbé fájdalmas?
Szabadság-biztonság: bennem állandósult harc. És akkor most ki jön velem?
Nekem egy ilyen hétköznapi kérdés miért okoz ekkora belső fennforgást???

És nem tudom eldönteni, hogy fájjon a szabadság, vagy örüljek neki???
Aki akar segíteni, az legyen oly kedves eljönni velem hétfőn a Palára...

Megfejtés

Nagy kérdés: Vajon a boldogság vagy a szomorúság mélyebb érzés, és melyik miért?
Csináltam rá választ:
Boldogság - közöny- szomorúság
az ember alapérzelme ugyebár nem a közöny, hanem a boldogság. Viszont ha az ember szomorú, két lépcsőfokot zuhan érzelmileg. Kb. ennyi. csak már nem látok írni...

Ha nincsen gyökerünk...

"Ha nincsen gyökerünk, elvisz a szél" tartja a toposz...
Mindenkinek vannak gyökerei... ha akarja, ha nem. Egyszerűen együtt jár azzal, hogy megszületik.
De nem átvághatatlan gyökerek ezek... szerencsére... mert van hogy a gyökér rothadt, ebben az esetben nehezen elképzelhető, hogy egészséges élőlény fejlődik belőle. Ilyenkor el kell vágni. Ez fáj, még akkor is, ha ez nyilvánvaló javulást hoz, sajnos a seb ott marad. De a gyökeret el lehet felejteni. Csak nehéz, mert a seb mindig rá emlékeztet. És hogy gyökér nélkül elvinne a szél? Mi itt a probléma???? Miért baj, ha az ember olyan dolgokat tapasztal, amit "rögzített" életében nem tudna megtenni?? És van , hogy a gyökér ragaszkodik, hiszen neki nem fáj, ha rothadtan is a növény része... Hát rohadjon tovább magában. Hiszen az ilyen gyökértől az ember csak sebet szerez, de azt egész életére... Nehogy már a növény könyörögjön a gyökérnek...
Amúgy meg új gyökeret lehet növeszteni. Bárhová. Az a sziklát is átrepeszti. És ezesetben a gyökér a növénytől függ és nem fordítva.

De bizony egy ilyen kényszerű gyökértelenítés nagy megrázkódtatás, egy nagy csalódás, hiszen a naiv növény azt hiszi hogy a gyökér érte van, mert ugye így kenne normális, aztán kiderül, hogy nem. Az egyetlen biztos pontot dönti meg ezzel. És ilyenkor a szél akarva akaratlanul visz.
A nagy kérdés, hogy sodródni, meglovagolni, avagy irányítani tudja e az ember a szelet.

Kell egyáltalán ez a biztos pont? Fizikailag lehet nélküle létezni, ez biztos. Lelkileg? Létezni lehet... Biztos pont ez egyáltalán? Miért hiszi az emberpalánta ösztönösen biztosnak a gyökeret? Honnan ered ez az ösztön?
Van gyökértelenül boldogság? Szabadságot jelent ez? Szállni a széllel? Időnként a földre húzzák az embert, máskor az ég felé röpítik... a gyökerek. Mire hivatottak egyáltalán, ha nem biztosak, bár ösztönösen bíznánk bennük? Csupán biológiai szerepük lenne?

A szabadság létfeltétel. Miért válik időnként fontossá is a kapaszkodás? Repülve egymásba kapaszkodni: Kibe? A gyökér már lent maradt...

tears... the end... elborulás...