Hátez : )
Wonderful : )
Fejjel a falnak, dacolva a MÁVot működésképtelenné tevő -17 fokkal és 20 centi hóval, elnyerve a méltó jutalmat : )
Ha a tényket rögzítjük a mai napról: (tisztelt bíróság)
6.15:
80-as troli a Keleti felé nincs, legalábbis abban a 20 percben, amíg 5nek kellett volna jönnie. busz, majd úbán
6.35:
Keleti, közvetítőkocsi, kamera, kameraman, ami kell: kiírva 3 vonat, Miskolcra, de még környékére, egy sem... izgi lesz ez így... Mindegy, jegyet vettem, kő kövön nem maradt, ha ma nem jutok le!
6.55:
Éppen 25.-ként sorbaálltam az információnál, hátha tudják vajon el lehet e ma jutni valahogy Miskolcra (figyelem: közvetlen busz Bp és Miskolc között NINCS!) Közben az információs tábla elsötétül, majd középen a felirat, miszerint azt a hangos utastájékoztatást kéne figyelni, ami abban a fél órában amíg ott voltam, mint olyan, nem létezett...
6.56:
Voilá! Az eredetileg 6.33-as IC 7.03kor indul, spuri pótjegyért! A kedves néni nem szólt volna, hogy hé, buzgómócsing, ma nemkell pótjegy... Aztán futás (aszittem lefagy a tüdőm...)
...és! a vonat végig csak annyit késett, mint amennyivel később indult, ráadásul még előbb is odaártem, mint terveztem!!! (az a vonat amivel eredetileg érkezni terveztem volt, mégcsak Miskolc közelében sem volt, mikor én már visszafelé jöttem!)
Amúgy a Keletiben a váltóknál nemhogy bősz takarítást, de még embert sem láttam. Aztán Hatvanban egy munkás már legalább oldalbahugyozta a váltót érkezésünk tiszletetére, bár mivel haladni tudtunk, valószínűleg használt az a 37 fok. Aztán Füzesabonynál végre egy igazmagyarjómunkásebert is láttam, precíz módon, lapáttal kitámasztva.
10.40:
A visszafelé jövő vonat a nyugati-debrecen-nyíregyháza útvonalon csak 30 perc késést szedett össze (igazából ennek köszönhető, hogy elértem), amit tartott is Pécelig. (Ami még egy kicsit 'érdekes' volt, hogy a két kocsi összekapcsolásánaál, kb 20 centi teljesen szűz hó fogadott...) Aztán BP határától 500 méterre álltunk 3 órát..., pontosabban felet Pécelen, egyet Rákos és Kőbánya-felső között (IC... leszállni nem lehet...) Aztán 100 méterenként (!!!) araszolva, 10-15 perceket állva.
Itt nem fennakadásokról volt szó, hanem arról, hogy pár vonat elindult valamikor és X idő múlva érkezett máshova.
csak azt nem értem, hogy mi a különbség a miskolci és a keletiben található válótk között... az egyik köszöni, működik, a másikat hiába javítják meg, 8 óra múlva megint szar...
Na, ja ez volt a száraz rész, mondjuk én nagyon élveztem, mert csak néztem a tájat, annyira gyönyörű volt : ) Na és amúgy amiért elmentem , és amit egész úton hallgattam: *train kept a rollin'*
Íme:
Kolleksün:
'A cél nem fontosabb, mint az odavezető út'
'Az ember célja a küzdés maga'
'Az út a cél' - az út acél (bocccs......)
'A filozófia úton levést jelent'
11/03/2009
Gondolatcsokor - 1.
Te vagy az alaphelyzet
Bármennyi gyűlöletet is tapasztalsz magad körül, tisztánlátásod első jeleként ismerd el, hogy az belőled jön. A világon pedig megtapasztalod. A világ, vagyis te: megmenthető vagy. Mivel ez a gyűlölet, mint majdnem minden gyűlölet, öngyűlölet. Ha majd sikerül magadat megszeretned, vagyis megfigyelned, megismerned és amennyire lehetséges, elfogadnod, javulni fog a helyzet. S ha már képtelen leszel gondolkodás nélkül hosszan haragudni, vagyis gyűlölni, mivel lépten-nyomon önmagadat tapasztalod meg a másikban: kinyílik a világ.
/Kornis Mihály/
Ajjajjajj!
(folytköv, csak mindjárt mennem kell szövettan gyakra.)
Bármennyi gyűlöletet is tapasztalsz magad körül, tisztánlátásod első jeleként ismerd el, hogy az belőled jön. A világon pedig megtapasztalod. A világ, vagyis te: megmenthető vagy. Mivel ez a gyűlölet, mint majdnem minden gyűlölet, öngyűlölet. Ha majd sikerül magadat megszeretned, vagyis megfigyelned, megismerned és amennyire lehetséges, elfogadnod, javulni fog a helyzet. S ha már képtelen leszel gondolkodás nélkül hosszan haragudni, vagyis gyűlölni, mivel lépten-nyomon önmagadat tapasztalod meg a másikban: kinyílik a világ.
/Kornis Mihály/
Ajjajjajj!
(folytköv, csak mindjárt mennem kell szövettan gyakra.)
10/24/2009
Az oldódás nem hőmérséklet függvénye!
Eddigi első és utolsó bécsi tartózkodásomról meglehetősen kevés emlékem van: schilling, márkás szerszámok, kockalada.
Tegnap azonban ottvoltam, nagyon, sőt, még több mindent el is hoztam belőle.
Olyan miliője, közege van annak a városnak, hogy gyakorlatilag feloldódtam benne! - nem is, szublimáltam!
Egyszerűen éreztem, hogy a fizikai részecskéim nem hozzám tartoznak, hanem szétáradnak abban a térben amiben éppen tartózkodom és mikor újra egyesülnek, egyben belém építik mindazt ami ott van!
Imádom Budapestet, ha olyan környéken járok itt is gyakran megesik velem, de ez valami fergeteges volt! Azt hiszem azóta nem is igazán bírtam még felocsúdni.
és -mint ahogy nyilván látszik- annyi, de annyi minden érdekel, azon kívül amit csinálnom kéne(?) és mindig azon kapom magam, hogy teljesen máshol jár az agyam, mint ahol kéne(?)... nem, nem dekoncentráltságról van itt szó, hanem "másrakoncentráltságról". Hiába adtam magamnak időt (vagy éppen hogy elvettem magamtól?), soha nem voltam még így, azaz biztos vagyok benne, hogy itt eredeti (akár csak egy évvel ezelőtti) állapot nem állítható vissza. (Ami olyan szempontból nyilván nem baj, hogy csak visszafejlődést jelentene).
Azt hiszem az új időszámítás nem szeptember elsejével, hanem két héttel később kezdődött, hiszen ameddig csk vissza tudok emlékezni, soha nem volt olyan, hogy ne tudnám mit akarok ( azt hiszem ez most sem egészen így van csak talán még nem vagyok felkészülve a saját válaszomra -egyre inkább ezt érem tehát, hogy tudom én, nagyon mélyen, nagyon hátul, hogy mit is akarok, de még egy kicsit itt kell rágódnom és gondolkodnom mielőtt szépen előkotorhatnám és szembesíthetném vele magam.
Azt hiszem mindig olyasmivel akarom tölteni az időmet, amiből tanulhatok, és itt főleg nem lexikális tudásról van szó. (Na, már megint... mihelyt sikerült kibökni, hogy azért nincs itt akkora bizonytalanság, már is sikerült némileg körvonalazni a mileszekhanagyleszek-et.)
Ez az időtöltés a társadalom számára legtöbbször nem hasznos. Hiszen miért nézzek meg pl egy koncertvideót, ha helyette el is mosogathatnék. Azt hiszem az én önzésem ebben áll. Valaki önző módon akar magának fizikai javakat, semmiféle prioritást nem tűrve, én viszont magamat akarom építeni belül, minden lehetséges módon. Más, "hétköznapi" embereket figyelve is rendkívül könnyen, viszonylag sokmindenre rá lehet jönni. De itt jön képbe minden -szinte bármely- műalkotás, és az ember lelkitársai, vagy olyan emberek akiben lát annyi pluszt, hogy akár személyes ismeretség hiányába is figyelemmel kíséri őket, végiggondolja (nem "ad rá", vagy megfogadja!), amit mondanak, nyilatkoznak, ez persze művészek esetén fokozott. És igen, azt hiszem, azt tekintem művészetnek, ha valaki olyan alkotást hoz létre(zene, rajz, festmény, épület, szobor, film, színházrendezés, játék -végtelen), ami belőlem, de valószínűleg csakis belőlem olyan eddig fel nem tettkérdéseket, vagy válaszokat, megoldásokat vált ki.
Tegnap egész nap ilyen érzésem volt, és ez egyszerűen JÓ.
Azt hiszem ezért szeretnék újabban még több nyelvet is megtanulni, egyrészt más logikai gondolkodást, de más világlátást is adnak.
-remélem a héten sikerül madzagot keríteni a telefonomhoz, és akkor töltök fel képeket amiket készítettem. A minőségtől és a mennyiségtől sem kell majd hanyattesni, de nem is az a lényeg!
-Yes, you can!-
-No borders anymmore!-
Tegnap azonban ottvoltam, nagyon, sőt, még több mindent el is hoztam belőle.
Olyan miliője, közege van annak a városnak, hogy gyakorlatilag feloldódtam benne! - nem is, szublimáltam!
Egyszerűen éreztem, hogy a fizikai részecskéim nem hozzám tartoznak, hanem szétáradnak abban a térben amiben éppen tartózkodom és mikor újra egyesülnek, egyben belém építik mindazt ami ott van!
Imádom Budapestet, ha olyan környéken járok itt is gyakran megesik velem, de ez valami fergeteges volt! Azt hiszem azóta nem is igazán bírtam még felocsúdni.
és -mint ahogy nyilván látszik- annyi, de annyi minden érdekel, azon kívül amit csinálnom kéne(?) és mindig azon kapom magam, hogy teljesen máshol jár az agyam, mint ahol kéne(?)... nem, nem dekoncentráltságról van itt szó, hanem "másrakoncentráltságról". Hiába adtam magamnak időt (vagy éppen hogy elvettem magamtól?), soha nem voltam még így, azaz biztos vagyok benne, hogy itt eredeti (akár csak egy évvel ezelőtti) állapot nem állítható vissza. (Ami olyan szempontból nyilván nem baj, hogy csak visszafejlődést jelentene).
Azt hiszem az új időszámítás nem szeptember elsejével, hanem két héttel később kezdődött, hiszen ameddig csk vissza tudok emlékezni, soha nem volt olyan, hogy ne tudnám mit akarok ( azt hiszem ez most sem egészen így van csak talán még nem vagyok felkészülve a saját válaszomra -egyre inkább ezt érem tehát, hogy tudom én, nagyon mélyen, nagyon hátul, hogy mit is akarok, de még egy kicsit itt kell rágódnom és gondolkodnom mielőtt szépen előkotorhatnám és szembesíthetném vele magam.
Azt hiszem mindig olyasmivel akarom tölteni az időmet, amiből tanulhatok, és itt főleg nem lexikális tudásról van szó. (Na, már megint... mihelyt sikerült kibökni, hogy azért nincs itt akkora bizonytalanság, már is sikerült némileg körvonalazni a mileszekhanagyleszek-et.)
Ez az időtöltés a társadalom számára legtöbbször nem hasznos. Hiszen miért nézzek meg pl egy koncertvideót, ha helyette el is mosogathatnék. Azt hiszem az én önzésem ebben áll. Valaki önző módon akar magának fizikai javakat, semmiféle prioritást nem tűrve, én viszont magamat akarom építeni belül, minden lehetséges módon. Más, "hétköznapi" embereket figyelve is rendkívül könnyen, viszonylag sokmindenre rá lehet jönni. De itt jön képbe minden -szinte bármely- műalkotás, és az ember lelkitársai, vagy olyan emberek akiben lát annyi pluszt, hogy akár személyes ismeretség hiányába is figyelemmel kíséri őket, végiggondolja (nem "ad rá", vagy megfogadja!), amit mondanak, nyilatkoznak, ez persze művészek esetén fokozott. És igen, azt hiszem, azt tekintem művészetnek, ha valaki olyan alkotást hoz létre(zene, rajz, festmény, épület, szobor, film, színházrendezés, játék -végtelen), ami belőlem, de valószínűleg csakis belőlem olyan eddig fel nem tettkérdéseket, vagy válaszokat, megoldásokat vált ki.
Tegnap egész nap ilyen érzésem volt, és ez egyszerűen JÓ.
Azt hiszem ezért szeretnék újabban még több nyelvet is megtanulni, egyrészt más logikai gondolkodást, de más világlátást is adnak.
-remélem a héten sikerül madzagot keríteni a telefonomhoz, és akkor töltök fel képeket amiket készítettem. A minőségtől és a mennyiségtől sem kell majd hanyattesni, de nem is az a lényeg!
-Yes, you can!-
-No borders anymmore!-
10/16/2009
Párblogolás
"Ha döntöttél, mondd, hogy tévedtél
s kezdd újra el, így önmagad leszel!"
Addig már bizonyossággal eljutottam hogy tévedtem. Ha a "mit?-ben" még nem is biztosan a "mikor?-ban" nagyon is. Most nem a helyemen vagyok. Azon egyszerű oknál figva, hogy nem itt akarok lenni. És bár élvezem, hogy annyi érdekes és új apró dolgot tanulok meg, sokkal jobban vonz hogy ne a torta morzsáival, hanem a csokimázzal foglalkozzak, ami ugyebár az egész tortát összetartja.
Az egyetem viszont jó. (Nyilván vannak gyengébb órák-hogy diplomatikusan fogalmazzak- de alapjában véve egy hatalmas információforrás. És másra is van idő. Egy-két dolog bőven belefér, ha az ember utána nem azokon agyal még 1 hétig (jó esetben) és nem olyan hiperérzékeny (erre kellett rájönnöm a nagyon vagy semennyire közül) és nem bőg ha egyáltalán bemegy egy színházépületbe, látja a felengedést a színészek arcán egy darab végén vagy csak végigsétál a Paulay Ede utcán egy kellemesen borzongós délután. Nem hátrálhatok vissza, mert mindaz előtt meghasonlanék, ahova eddig a gondolatmenetben eljutottam-és nem volt kis meló! Viszont az elmúlt 10 évemet (több, mint fél életemet) nem érné csorba, hiszen addig csinálom, amíg van értelme, amíg nincs semmiféle nagyobb prioritást élvező dolog. És bár nem az volt az elmúlt 10 év célja, hogy felvegyenek, erre is büszke vagyok, és büszkén mondom ki: tévedtem. 10 évig tévedtem, és ez az utóbbi időben egyre nagyobb iramban kezdett kirajzolódni, csak - ahogy említettem - rosszkor csúcsosodott ki. Most sem érzem, hogy bármi extra lenne az egyetem. Viszont a világ ami az egyetemen túl létezik minden látező egyensúlyomból kifordított. És mivel a tortának az egyetem is csak egy kis morzsája, orult az is az egésszel együtt.
És azt hiszem , hogy többé nem a morzsákra vagyok kíváncsi... Bár kétségkívül sok érdekes aspektusuk van, nem elégítik ki azt a vágyamat, hogy megértsem a tortát, csak a számat tömhetem be velük.
Társas lények vagyunk vagy csak azt hisszük?
Van e különség aközött, hogy valaki a barátunk vagy a barátunknak hisszük?
Én azt tanultam meg, hogy nem szabad mások szeretetére várva magányosnak érezni magunkat. Ha magányos vagy akkor a "hiba az ön készülékében van". Azaz vagy a magadról alkotott képednek nem felelsz meg, vagy megfelelsz neki és ettől érzed magad kényelmetlenül, mert az viszont nem te vagy. Tessék magaddal jóban lenni magadat szeretni, nem elveteült egoista módon, hanem rácsodálkozva (filozófiából erről már volt szó nemde?) arra aki vagy és felfedezni az értékeket és a kihasználásra váró képességeket, amiket a nagy önideál-faragás közben nem vettél észre MAGADON.
Vivi, neked egy könyv fejezetét illeszteném ide még átgondolandóként (természetesen nem kell vele egyetérteni, csak érdemes rajt rágódni egy pár napot, hogy aztán saját magadra NEKED megfelelően alkalmazni vagy ne alkalmazni tudjad)
Címet, szerzőt addig nem írok, nem kell hozzá semmilyen előítálet (sem pozitív, sem negatív)
"Mindannyiunkkal meg kell történnie, gondoltam. Összepakoljuk, ami eddig megtanultunk és otthagyjuk a megszokottat, mindazt, ami már jól ismert számunkra. Nem öröm a válás, szinte meghasonlunk magunkkal, de valahol mélyen belül dereng, hogy csak akkor lelhetünk rá a számunkra lehetséges egyetlen igazi biztonságra, ha búcsút mondunk a biztonságnak.
Hányszor fordul elő az ilyesmi az életünkben, hány százszor?
Otthagyjuk a család meleg biztonságát a játszótéri idegenek kedvéért.
Otthagyjuk a szomszédban lakó barátainkat az iskolai nyüzsgés kedvéért.
Az osztályban kilépünk a hallgatás biztonságából, nekivágunk a megszólalás veszélyes vállalkozásának, a felelésnek.
Elrugaszkodunk a magasan, az ugródeszkán honoló békés csendből, hogy két és félszeres szaltóval vetődjünk az alattunk örvénylő vízbe.
A könnyen pergő angol nyelvből a német nyelv umlaut-mélységeibe.
A függőség, az intézik helyettünk biztonságos melegéből a magunkra vagyunk utalva fagyos hidegébe.
A kellemes felkészítő gyakorolgatásból az üzleti élet kíméletlen forgószelébe.
Elrugaszkodunk a szilárd anyaföldtől, mert vonz a repülés kockázatos gyönyörűsége.
Elrugaszkodunk a biztonságos, kényünk-kedvünk szerinti egyedüllétből a viharokkal fenyegető házassági hűségbe.
A megszokott, kopott dzsekiként viselt, kényelmes életből a halál vészjósló kalandjába.
Minden élet minden lépése egy-egy elrugaszkodás, ugrás a sötétbe, és csak abban bízhatunk, hogy szándékunk helyesnek bizonyul.
Honnan tudom én ezt, töprengtem, hol tanultam?
Nem kellett megvárnom, hogy elaludjak, Dickie sem kellett, hogy tőle kapjam meg a választ, egy perc sem telt bele, már tudtam."
(Ui: jó ez a gondolatgerjesztősdi)
Puszi
s kezdd újra el, így önmagad leszel!"
Addig már bizonyossággal eljutottam hogy tévedtem. Ha a "mit?-ben" még nem is biztosan a "mikor?-ban" nagyon is. Most nem a helyemen vagyok. Azon egyszerű oknál figva, hogy nem itt akarok lenni. És bár élvezem, hogy annyi érdekes és új apró dolgot tanulok meg, sokkal jobban vonz hogy ne a torta morzsáival, hanem a csokimázzal foglalkozzak, ami ugyebár az egész tortát összetartja.
Az egyetem viszont jó. (Nyilván vannak gyengébb órák-hogy diplomatikusan fogalmazzak- de alapjában véve egy hatalmas információforrás. És másra is van idő. Egy-két dolog bőven belefér, ha az ember utána nem azokon agyal még 1 hétig (jó esetben) és nem olyan hiperérzékeny (erre kellett rájönnöm a nagyon vagy semennyire közül) és nem bőg ha egyáltalán bemegy egy színházépületbe, látja a felengedést a színészek arcán egy darab végén vagy csak végigsétál a Paulay Ede utcán egy kellemesen borzongós délután. Nem hátrálhatok vissza, mert mindaz előtt meghasonlanék, ahova eddig a gondolatmenetben eljutottam-és nem volt kis meló! Viszont az elmúlt 10 évemet (több, mint fél életemet) nem érné csorba, hiszen addig csinálom, amíg van értelme, amíg nincs semmiféle nagyobb prioritást élvező dolog. És bár nem az volt az elmúlt 10 év célja, hogy felvegyenek, erre is büszke vagyok, és büszkén mondom ki: tévedtem. 10 évig tévedtem, és ez az utóbbi időben egyre nagyobb iramban kezdett kirajzolódni, csak - ahogy említettem - rosszkor csúcsosodott ki. Most sem érzem, hogy bármi extra lenne az egyetem. Viszont a világ ami az egyetemen túl létezik minden látező egyensúlyomból kifordított. És mivel a tortának az egyetem is csak egy kis morzsája, orult az is az egésszel együtt.
És azt hiszem , hogy többé nem a morzsákra vagyok kíváncsi... Bár kétségkívül sok érdekes aspektusuk van, nem elégítik ki azt a vágyamat, hogy megértsem a tortát, csak a számat tömhetem be velük.
Társas lények vagyunk vagy csak azt hisszük?
Van e különség aközött, hogy valaki a barátunk vagy a barátunknak hisszük?
Én azt tanultam meg, hogy nem szabad mások szeretetére várva magányosnak érezni magunkat. Ha magányos vagy akkor a "hiba az ön készülékében van". Azaz vagy a magadról alkotott képednek nem felelsz meg, vagy megfelelsz neki és ettől érzed magad kényelmetlenül, mert az viszont nem te vagy. Tessék magaddal jóban lenni magadat szeretni, nem elveteült egoista módon, hanem rácsodálkozva (filozófiából erről már volt szó nemde?) arra aki vagy és felfedezni az értékeket és a kihasználásra váró képességeket, amiket a nagy önideál-faragás közben nem vettél észre MAGADON.
Vivi, neked egy könyv fejezetét illeszteném ide még átgondolandóként (természetesen nem kell vele egyetérteni, csak érdemes rajt rágódni egy pár napot, hogy aztán saját magadra NEKED megfelelően alkalmazni vagy ne alkalmazni tudjad)
Címet, szerzőt addig nem írok, nem kell hozzá semmilyen előítálet (sem pozitív, sem negatív)
"Mindannyiunkkal meg kell történnie, gondoltam. Összepakoljuk, ami eddig megtanultunk és otthagyjuk a megszokottat, mindazt, ami már jól ismert számunkra. Nem öröm a válás, szinte meghasonlunk magunkkal, de valahol mélyen belül dereng, hogy csak akkor lelhetünk rá a számunkra lehetséges egyetlen igazi biztonságra, ha búcsút mondunk a biztonságnak.
Hányszor fordul elő az ilyesmi az életünkben, hány százszor?
Otthagyjuk a család meleg biztonságát a játszótéri idegenek kedvéért.
Otthagyjuk a szomszédban lakó barátainkat az iskolai nyüzsgés kedvéért.
Az osztályban kilépünk a hallgatás biztonságából, nekivágunk a megszólalás veszélyes vállalkozásának, a felelésnek.
Elrugaszkodunk a magasan, az ugródeszkán honoló békés csendből, hogy két és félszeres szaltóval vetődjünk az alattunk örvénylő vízbe.
A könnyen pergő angol nyelvből a német nyelv umlaut-mélységeibe.
A függőség, az intézik helyettünk biztonságos melegéből a magunkra vagyunk utalva fagyos hidegébe.
A kellemes felkészítő gyakorolgatásból az üzleti élet kíméletlen forgószelébe.
Elrugaszkodunk a szilárd anyaföldtől, mert vonz a repülés kockázatos gyönyörűsége.
Elrugaszkodunk a biztonságos, kényünk-kedvünk szerinti egyedüllétből a viharokkal fenyegető házassági hűségbe.
A megszokott, kopott dzsekiként viselt, kényelmes életből a halál vészjósló kalandjába.
Minden élet minden lépése egy-egy elrugaszkodás, ugrás a sötétbe, és csak abban bízhatunk, hogy szándékunk helyesnek bizonyul.
Honnan tudom én ezt, töprengtem, hol tanultam?
Nem kellett megvárnom, hogy elaludjak, Dickie sem kellett, hogy tőle kapjam meg a választ, egy perc sem telt bele, már tudtam."
(Ui: jó ez a gondolatgerjesztősdi)
Puszi
10/13/2009
Ich gehör nur mir
I will not be well bred
Obedient and well behaved
I will not be steady
And ready to be enslaved
I don’t want to be your property
Cuz I belong to me
When I walk the tightrope
Don’t stop me just let me try
I want to take chances
Find out what it takes to fly
I don’t care at all if you agree
I belong to me
If you try to range me
On your own array
You force me to leave you alone
If you try to change me
I’ll just break away
To be what I am on my own
I’m freezing, I’m burning
You can’t put me ont he shelf
I’m growing, I’m learning
To be even more myself
I know it’s not easy to be free
But I belong to me
I hate to be burdened
With duties and ancient lies
Can’t stand to be touched
by the looks of a thousand eyes
I flee from the crowd in agony
I just belong to me
If you want to find me
Don’t hold me so tight
Do’t break me and don’t take me on
If you try to hold me
I’m ready to fight
I’ll shake off my chains and be gone
I’m here when you need me,
I live and I die with you
I’ll share all your troubles
I’ll laugh and I’ll cry with you
You can blame me and bless me
But cannot possess me
Cuz I belong to me
To me
Ladies and gentlemen: Maya Hakvoort!
Obedient and well behaved
I will not be steady
And ready to be enslaved
I don’t want to be your property
Cuz I belong to me
When I walk the tightrope
Don’t stop me just let me try
I want to take chances
Find out what it takes to fly
I don’t care at all if you agree
I belong to me
If you try to range me
On your own array
You force me to leave you alone
If you try to change me
I’ll just break away
To be what I am on my own
I’m freezing, I’m burning
You can’t put me ont he shelf
I’m growing, I’m learning
To be even more myself
I know it’s not easy to be free
But I belong to me
I hate to be burdened
With duties and ancient lies
Can’t stand to be touched
by the looks of a thousand eyes
I flee from the crowd in agony
I just belong to me
If you want to find me
Don’t hold me so tight
Do’t break me and don’t take me on
If you try to hold me
I’m ready to fight
I’ll shake off my chains and be gone
I’m here when you need me,
I live and I die with you
I’ll share all your troubles
I’ll laugh and I’ll cry with you
You can blame me and bless me
But cannot possess me
Cuz I belong to me
To me
Ladies and gentlemen: Maya Hakvoort!
10/10/2009
New Era - Repríz
Azt hiszem sikeresen csinálom azt amit elterveztem, azaz akkora nyitottsággal állok a világ előtt, mint a bécsi kapu. És ugye a dolgok beáramlanak. Csak azok a dolgok, amik eddig is bent voltak, arányaiban szükségszerűen csökkennek. Még akkor is ha azért időnként szelektálok.
És kompromisszumot kötni utálok, de főleg saját magammal, és mennyire zavar! Fizikai tünetekben is megnyilvánulva. És nem tudom, hogy mit akarok! én! pontosabban sejtem, hogy mit is akarok, csak azt nem tudom, hogy miképp lehetne utat törni. Vagy egyáltalán létezik e az a dolog? Ha tudok utána vágyakozni, akkor léteznie kell! Mindenesetre nem különösebbe lelkesít, hogy még több mint fél évig az ellenkező irányba kell haladnom. Vagyis nem kell, de akkor végsősoron éhen halok. - rohadt drágák a színházjegyek! Meg a szép cipők, amiben az ember színházba menjen. Azt hiszem nagyon sokmindent megértettem az elmúlt évben, de végsősoron most ez nyomaszt. (amit nem tudsz az nem fáj!) Ha csak a megfelelő 5 percre kikapcsolom az érzékszerveimet, akkor most szövettant tanulnék és nem itt agyalnék.
Jól tudom, hogy sokaknak sikerült áo mellett szögegyenesen ellentétes területen kiemelkedőt és egyedülállót alkotni, de 6 év nagyon sok. Nem félek a haláltól, sem a meghalástól. Az időtől félek. Lassabb, mint én és nem enged haladni. És nem tudok vele mit kedeni. (egyelőre?) Szar nekem.
Másoknak mégszarabb. Nem élnek, élnek, aztán megint nem élnek. És mivel azt hiszik, hogy tudják, hogy mi van amikor nem élnek, fáj nekik. (>>>amit nem tudsz, az nem fáj) Én nem akarom tudni, potosan, nem ezt akarom, hanem, hogy mi van amikor élek. És abból akarom a legtöbbet kihozni, mert élni élhetnék mások helyett, másokért, de maghalni nem halhatok meg helyettük. (ich gehör nur mir?) Rohadjak meg, ha van valaki aki ezen rajtam kívűl a popójátn tűkönülve rágja a buksiját az szóljon.
Mindenesetre utálom, hogy valahogy sosem érzem kereknek a dolgot.
csak azért vágtam ezt ide, mert most épp egész este ezt hallgatom, aztán lehet, hogy valamelyest hozzájárult a fentiekhez
És kompromisszumot kötni utálok, de főleg saját magammal, és mennyire zavar! Fizikai tünetekben is megnyilvánulva. És nem tudom, hogy mit akarok! én! pontosabban sejtem, hogy mit is akarok, csak azt nem tudom, hogy miképp lehetne utat törni. Vagy egyáltalán létezik e az a dolog? Ha tudok utána vágyakozni, akkor léteznie kell! Mindenesetre nem különösebbe lelkesít, hogy még több mint fél évig az ellenkező irányba kell haladnom. Vagyis nem kell, de akkor végsősoron éhen halok. - rohadt drágák a színházjegyek! Meg a szép cipők, amiben az ember színházba menjen. Azt hiszem nagyon sokmindent megértettem az elmúlt évben, de végsősoron most ez nyomaszt. (amit nem tudsz az nem fáj!) Ha csak a megfelelő 5 percre kikapcsolom az érzékszerveimet, akkor most szövettant tanulnék és nem itt agyalnék.
Jól tudom, hogy sokaknak sikerült áo mellett szögegyenesen ellentétes területen kiemelkedőt és egyedülállót alkotni, de 6 év nagyon sok. Nem félek a haláltól, sem a meghalástól. Az időtől félek. Lassabb, mint én és nem enged haladni. És nem tudok vele mit kedeni. (egyelőre?) Szar nekem.
Másoknak mégszarabb. Nem élnek, élnek, aztán megint nem élnek. És mivel azt hiszik, hogy tudják, hogy mi van amikor nem élnek, fáj nekik. (>>>amit nem tudsz, az nem fáj) Én nem akarom tudni, potosan, nem ezt akarom, hanem, hogy mi van amikor élek. És abból akarom a legtöbbet kihozni, mert élni élhetnék mások helyett, másokért, de maghalni nem halhatok meg helyettük. (ich gehör nur mir?) Rohadjak meg, ha van valaki aki ezen rajtam kívűl a popójátn tűkönülve rágja a buksiját az szóljon.
Mindenesetre utálom, hogy valahogy sosem érzem kereknek a dolgot.
csak azért vágtam ezt ide, mert most épp egész este ezt hallgatom, aztán lehet, hogy valamelyest hozzájárult a fentiekhez
9/25/2009
...minden tagnapra kellett...
Szia Vivi : )
Nagyon régen találkoztunk, de jövő héten hazamegyek (eddig még nem voltam), aztán mindent részletesen megtárgyalunk.
Félsz. Ez annyiban értehtő, hogy nem tudod mi vár rád, kiszámíthatatlannak tűnik az egész és kevésnek az idő. A Kiszámíthatatlanságot annyiban tudod csökkenteni, hogy csak azt csinálsz amit TE akarsz, értem itt te IS, de ha ezt szívesen csinálod akkor utána magadon is kell számonkérned! Az idő nem lesz kevés. Szóbeli előtt 4 nap. (Ha kellenek tételek szólj - mondjuk péntekig írj és akkor el is viszem, mert nem tudom mikor járok legközelebb siófok felé... ; )) So, az érettségi nagyon odébb van még, saját frissnek ondható tapasztalataim alapján szerintem tavaly csináltam a legtöbb "egyéb" jellegű programot a suli mellett. Viszont amiből kellett és ameddig kellett (kémia keményen folyamatosan, biosz a végén kicsit kapkodósan, de nagyjából mindent lefedősen) azt szépen megcsináltam.
Itt vagyok az ország legtanulósabb egyetemén, és nem érzem úgy, hogy meg kéne szakadnom bármiben is - sőt, de ezt majd kicsit lejjebb... - már most többet láttam a városból, mint akik már jóval fölöttem járnak, azt és akkor csinálom, amit és amikor akarok, de ebbe bele van kalkulálva a tanulás is (illetve csak annyiban, hogy minden nap kell-egy kicsit - hétfőig van egy komplett első végtag és bordakosár csontok vissza...) A tanulástól nem kell tartani, ráadásul én azt javaslom, hogy úgy tanulj, hogy 100%ban arra tudj koncentrálni (ne legyél éhes, de ne bevacsorázás után állj neki) és akkor érzed, hogy beragad az info, töredékidő alatt, mintha görcsölnél fölötte.
Én nem félek, de még csak egy kicsi félsz sincs bennem, sőt, jelenleg úgy vagyok itt (legalább 10 célirányos, kőkeményen állatorvosirakészülős év után), hogy nagyon nem vagyok biztos benne, hogy azt csinálom amit akarok. Ezt elég borzasztó leírni, de így van. Semmi baj nincs se az egyetemmel, se a megtanulandó tananyaggal, se azzal, hogy nem lenne másra időm. Csak nincs bennem az a lelkesedés ami 2-5 évvel ezelőtt. Talán érettségik után kezdett derengeni bennem a gondolat. Júl 23-án sem dobott fel különösebben, hogy felvettek. Ugyanis agyban már megint 2-5 évvel előrébb vagyok. És most ez a nagy dilemmám. Hogy megint kivárjak, és ne azt csináljam, amit nagy elánnal tudnék és esetleg mire odaérek megint elfogy a lendület? - Nagyrészt ezért is nem tudtam ezen a héten egy csontlemez-, -árok- és -dudornevet beleinjektálni a szürkeállományomba. Nem csalódtam az egyetemben sem pozitívan, sem negatívan, nagyjából ezt vártam (talán egy kicsit nehezebbet), mindenesetre így megint csak félgőzzel csinálom, azt amit ÉPPEN MOST, és borzasztóan zavar. Magam miatt. Simán játszadozom a gondolattal, hogy félévkor, évvégén kiszállok (felfüggesztem) és -bármilyen abszurdak és minden realitás nélüliek hangzik- csinálom Amihez éppen kedvem van. Ez extrém felelőtlenül hangzik, de most teljes felelősségem tudatában tudnám ezt csinálni. Mindenesetre a semmittevés gondolatától is rosszul vagyok.
Asszem most úgy érzem, hogy már csak magamat tudnám ismételni, mindenesetre kívülről szemlélve is érdekes hülyeségek játszódnak le bennem...
Talán az is zavar, hogy lelassult az idő. És én gyorsabb lennék. de erről majd egyszer máskor, ha megint lemegyek alfába...
2-án mindenképp és haladéktalanul csinálunk valamit, ok? ; )
Nagyon régen találkoztunk, de jövő héten hazamegyek (eddig még nem voltam), aztán mindent részletesen megtárgyalunk.
Félsz. Ez annyiban értehtő, hogy nem tudod mi vár rád, kiszámíthatatlannak tűnik az egész és kevésnek az idő. A Kiszámíthatatlanságot annyiban tudod csökkenteni, hogy csak azt csinálsz amit TE akarsz, értem itt te IS, de ha ezt szívesen csinálod akkor utána magadon is kell számonkérned! Az idő nem lesz kevés. Szóbeli előtt 4 nap. (Ha kellenek tételek szólj - mondjuk péntekig írj és akkor el is viszem, mert nem tudom mikor járok legközelebb siófok felé... ; )) So, az érettségi nagyon odébb van még, saját frissnek ondható tapasztalataim alapján szerintem tavaly csináltam a legtöbb "egyéb" jellegű programot a suli mellett. Viszont amiből kellett és ameddig kellett (kémia keményen folyamatosan, biosz a végén kicsit kapkodósan, de nagyjából mindent lefedősen) azt szépen megcsináltam.
Itt vagyok az ország legtanulósabb egyetemén, és nem érzem úgy, hogy meg kéne szakadnom bármiben is - sőt, de ezt majd kicsit lejjebb... - már most többet láttam a városból, mint akik már jóval fölöttem járnak, azt és akkor csinálom, amit és amikor akarok, de ebbe bele van kalkulálva a tanulás is (illetve csak annyiban, hogy minden nap kell-egy kicsit - hétfőig van egy komplett első végtag és bordakosár csontok vissza...) A tanulástól nem kell tartani, ráadásul én azt javaslom, hogy úgy tanulj, hogy 100%ban arra tudj koncentrálni (ne legyél éhes, de ne bevacsorázás után állj neki) és akkor érzed, hogy beragad az info, töredékidő alatt, mintha görcsölnél fölötte.
Én nem félek, de még csak egy kicsi félsz sincs bennem, sőt, jelenleg úgy vagyok itt (legalább 10 célirányos, kőkeményen állatorvosirakészülős év után), hogy nagyon nem vagyok biztos benne, hogy azt csinálom amit akarok. Ezt elég borzasztó leírni, de így van. Semmi baj nincs se az egyetemmel, se a megtanulandó tananyaggal, se azzal, hogy nem lenne másra időm. Csak nincs bennem az a lelkesedés ami 2-5 évvel ezelőtt. Talán érettségik után kezdett derengeni bennem a gondolat. Júl 23-án sem dobott fel különösebben, hogy felvettek. Ugyanis agyban már megint 2-5 évvel előrébb vagyok. És most ez a nagy dilemmám. Hogy megint kivárjak, és ne azt csináljam, amit nagy elánnal tudnék és esetleg mire odaérek megint elfogy a lendület? - Nagyrészt ezért is nem tudtam ezen a héten egy csontlemez-, -árok- és -dudornevet beleinjektálni a szürkeállományomba. Nem csalódtam az egyetemben sem pozitívan, sem negatívan, nagyjából ezt vártam (talán egy kicsit nehezebbet), mindenesetre így megint csak félgőzzel csinálom, azt amit ÉPPEN MOST, és borzasztóan zavar. Magam miatt. Simán játszadozom a gondolattal, hogy félévkor, évvégén kiszállok (felfüggesztem) és -bármilyen abszurdak és minden realitás nélüliek hangzik- csinálom Amihez éppen kedvem van. Ez extrém felelőtlenül hangzik, de most teljes felelősségem tudatában tudnám ezt csinálni. Mindenesetre a semmittevés gondolatától is rosszul vagyok.
Asszem most úgy érzem, hogy már csak magamat tudnám ismételni, mindenesetre kívülről szemlélve is érdekes hülyeségek játszódnak le bennem...
Talán az is zavar, hogy lelassult az idő. És én gyorsabb lennék. de erről majd egyszer máskor, ha megint lemegyek alfába...
2-án mindenképp és haladéktalanul csinálunk valamit, ok? ; )
8/21/2009
- - - I'M ALIVE!!!
Ugyeugye, megint sikerült bebizonyítanom, hogy nem mástól kell kérdezni, hanem magadtól! (és vigyázz! válaszolj őszintén! mert magadat is át lehet verni!)
megvilágosodás az eneregia keletkezéséről:
(MSN- beszélgetés, vagyis inkább monológ, úgyhogy a közbevetett szmájlikat kiveszem, most nem az a lényeg, hanem hogy megint! jó érzés használni a nemtudatos tudatot : )
>de valamire már rájöttem 2 napja
>hogy mi a bajom (ami nem bitzos h baj)
>h pl júl 23án én nem örültem jobban, azóta nem érzek másképp az egyetemmel kapcsolatban, ergo agyban már nagyon régóta tudtam, hogy oda fogok kerülni, nem ért meglepetésként
>DE
>megint van egy rakás dolog, amit a jövőban szeretnék nagy elánnal megcsinálni (itt a k_rvadrága színházjegy megvételét is lehet érteni) meg a Pesteléseket hétvégente, és eltökélt szándékom , hogy siófoki porparaszt létemre megpróbálok pesten az olyan értelmiségi-gondolkodó emberek közé bejutni, (nem erőszakkal, mert az baromság lenne), csak hogy valami alkotó-gondolkodó KÖZÖSSÉGBE kerüljek (...és most akkor h kezdtem ezt a mondatot...?)
>szóval, hogy most azokért van a nagy lelkesedés, 3 évvel ezelőtt az egyetemmel voltam így, és ez ad olyan plusz energiákat, amit néha nem tudok hova rakni
>és ha nem csinálhatok abban a pillanatban valamit, akkor felrobbanok, de legalábbis földhözvágok egy poharat és torkomszakadtából üvöltök, és akkor van az mikor anyám leb_sz hogy mért hisztizek, mikor csak az energiámat nem tudom min kiélni....
>húha:)
megvilágosodás az eneregia keletkezéséről:
(MSN- beszélgetés, vagyis inkább monológ, úgyhogy a közbevetett szmájlikat kiveszem, most nem az a lényeg, hanem hogy megint! jó érzés használni a nemtudatos tudatot : )
>de valamire már rájöttem 2 napja
>hogy mi a bajom (ami nem bitzos h baj)
>h pl júl 23án én nem örültem jobban, azóta nem érzek másképp az egyetemmel kapcsolatban, ergo agyban már nagyon régóta tudtam, hogy oda fogok kerülni, nem ért meglepetésként
>DE
>megint van egy rakás dolog, amit a jövőban szeretnék nagy elánnal megcsinálni (itt a k_rvadrága színházjegy megvételét is lehet érteni) meg a Pesteléseket hétvégente, és eltökélt szándékom , hogy siófoki porparaszt létemre megpróbálok pesten az olyan értelmiségi-gondolkodó emberek közé bejutni, (nem erőszakkal, mert az baromság lenne), csak hogy valami alkotó-gondolkodó KÖZÖSSÉGBE kerüljek (...és most akkor h kezdtem ezt a mondatot...?)
>szóval, hogy most azokért van a nagy lelkesedés, 3 évvel ezelőtt az egyetemmel voltam így, és ez ad olyan plusz energiákat, amit néha nem tudok hova rakni
>és ha nem csinálhatok abban a pillanatban valamit, akkor felrobbanok, de legalábbis földhözvágok egy poharat és torkomszakadtából üvöltök, és akkor van az mikor anyám leb_sz hogy mért hisztizek, mikor csak az energiámat nem tudom min kiélni....
>húha:)
8/19/2009
Néha fáj a szívem utánuk, mindegyik után, akit lenyomnak, akik lenyomnak... egyéni erőben a fölény? arányban a különbség!
Egy ember meghal és a pokolra kerül. Ott az ördög körbevezeti, és megmutatja neki, hogy minden ország népének megvan a maga üstje.
Odaérnek a németek üstjéhez, ahol ki van írva, hogy az üstből kimászni tilos. "És ez használ?". "Igen, meglátják a táblát, hogy kimászni tilos, és nem másznak ki"
Odaérnek az oroszok üstjéhez, ahol gépfegyveres őrök állnak. "Mondja, és ez használ?" "Igen, ha valaki ki akar mászni, odapörkölnek neki, és visszamegy."
Elérnek a magyarok üstjéhez, ahol semmilyen őr vagy figyelmeztetés nincs. "Mondja, hogyhogy nincs itt se egy őr, se egy tábla?" "Ugyan már, ha innen valaki ki akar mászni, a többi visszarántja"
(és ez sajnos nem vicc... - ráadásul, ha valakinek sikerül is kimászni ebből a bizonyos olvasztótégely- és formaöntödéből a többiek még inkább megdobálják.)
és nem vesszük észre, hogy számolatlanul tesszük ezt -valószínűleg hagyományőrzésből- mióta magyar alkotóművészet létezik. (de a tudósokkal is és a jóérzésű, gondolkodókkal szintén...)
Itthon nem hagyjuk levegőhöz jutni, ha meg külföldön lesz ismert (és elismert!), akkor meg rohadjon meg, amiért nem az itthoni közönségnek alkot.
...és még mennyi mindennel van ez így mifelénk. Szánalom. De a pofánk, mint a (nem, bécsit nem írhatok...)
Meg amúgy is kis hazánkban két dologhoz mindenki ért: a focihoz és a politikához! Na és miben vagyunk szarok? ... ...Jajj, de csipásak vagyunk!... bocs, nem ez valami akut
kötőhártya-gyulladás.
Csak akkor szeretünk valakit valakit, ha azt mondja, amit hallani akarunk, még akkor is ha körülnézve - de akár racionalista módon- nem azt, sőt az ellenkezőjét tapasztaljuk... (akinek nem esne le, bár T/1-ben írok, magamat nem értem bele!)
és ilyenkor ég a magyar fejem... mert lenne sok olyan anyagi és/vagy megbecsülési szempontól mellőzött/elüldözött magyar, aki nem, nem az országot rakná rendbe, mert ez tyúk.tojás probléma (ergo a vezetőkkel vagy a néppel van a baj) csak aki esetleg fogékony lenne, annak tudna adni megfelelő szemcseppet, hátha sikerül vele kipucolni a redvát, levenni a sötét szemüveget.
Jajj, de idegesítenek az ilyenek.... csak egyszerűen képtelen vagyok megérteni a gondolkodásmódjukat, hogy hol akad el a rendszer...
és most megint ott tartunk, hogy ezen én agyalok...
Odaérnek a németek üstjéhez, ahol ki van írva, hogy az üstből kimászni tilos. "És ez használ?". "Igen, meglátják a táblát, hogy kimászni tilos, és nem másznak ki"
Odaérnek az oroszok üstjéhez, ahol gépfegyveres őrök állnak. "Mondja, és ez használ?" "Igen, ha valaki ki akar mászni, odapörkölnek neki, és visszamegy."
Elérnek a magyarok üstjéhez, ahol semmilyen őr vagy figyelmeztetés nincs. "Mondja, hogyhogy nincs itt se egy őr, se egy tábla?" "Ugyan már, ha innen valaki ki akar mászni, a többi visszarántja"
(és ez sajnos nem vicc... - ráadásul, ha valakinek sikerül is kimászni ebből a bizonyos olvasztótégely- és formaöntödéből a többiek még inkább megdobálják.)
és nem vesszük észre, hogy számolatlanul tesszük ezt -valószínűleg hagyományőrzésből- mióta magyar alkotóművészet létezik. (de a tudósokkal is és a jóérzésű, gondolkodókkal szintén...)
Itthon nem hagyjuk levegőhöz jutni, ha meg külföldön lesz ismert (és elismert!), akkor meg rohadjon meg, amiért nem az itthoni közönségnek alkot.
...és még mennyi mindennel van ez így mifelénk. Szánalom. De a pofánk, mint a (nem, bécsit nem írhatok...)
Meg amúgy is kis hazánkban két dologhoz mindenki ért: a focihoz és a politikához! Na és miben vagyunk szarok? ... ...Jajj, de csipásak vagyunk!... bocs, nem ez valami akut
kötőhártya-gyulladás.
Csak akkor szeretünk valakit valakit, ha azt mondja, amit hallani akarunk, még akkor is ha körülnézve - de akár racionalista módon- nem azt, sőt az ellenkezőjét tapasztaljuk... (akinek nem esne le, bár T/1-ben írok, magamat nem értem bele!)
és ilyenkor ég a magyar fejem... mert lenne sok olyan anyagi és/vagy megbecsülési szempontól mellőzött/elüldözött magyar, aki nem, nem az országot rakná rendbe, mert ez tyúk.tojás probléma (ergo a vezetőkkel vagy a néppel van a baj) csak aki esetleg fogékony lenne, annak tudna adni megfelelő szemcseppet, hátha sikerül vele kipucolni a redvát, levenni a sötét szemüveget.
Jajj, de idegesítenek az ilyenek.... csak egyszerűen képtelen vagyok megérteni a gondolkodásmódjukat, hogy hol akad el a rendszer...
és most megint ott tartunk, hogy ezen én agyalok...
8/10/2009
New Era
Most, hogy magammal tisztába jöttem itt az ideje másoknak is szeretetet adni. És örülök, hogy még van hozzá alanyom. És örülök hogy most egy új fejezetet kezdhetek, ...azt hiszem a 4.-et.
Nagyra nyitom a szemem, kinyitom az ajtót, hadd jöjjön be minél több minden, s ha majd sokan lesznek benn, rendet rakok, az oda nem illőket meg kitessékelem.
Ez lehetne a fejezet fülszövege, vagy mottója, és jelen pillanatban örülnék ha ez egy sokévtizedes fejezet lenne, hiszen egy dolog addig örökérvényű, amíg te, azaz én.
Nagyra nyitom a szemem, kinyitom az ajtót, hadd jöjjön be minél több minden, s ha majd sokan lesznek benn, rendet rakok, az oda nem illőket meg kitessékelem.
Ez lehetne a fejezet fülszövege, vagy mottója, és jelen pillanatban örülnék ha ez egy sokévtizedes fejezet lenne, hiszen egy dolog addig örökérvényű, amíg te, azaz én.
8/09/2009
Ebből is tanultam és újrafelfedeztem
| (21:16) Vivi: | szija |
|---|---|
| (21:16) DA/VVN - Live!?*: | szió hogysmint? |
| (21:16) Vivi: | most pont szarul.. |
| (21:16) DA/VVN - Live!?*: |  no...? |
| (21:16) Vivi: | eszembe juttot, hogy vajon neked hogy sikerülhetett a péntek |
| (21:17) DA/VVN - Live!?*: | asszem jól... vagyis jó hogy túlvagyok rajta... |
| (21:17) Vivi: | és a srác hogy fogadta? |
| (21:17) DA/VVN - Live!?*: | hát, hogy rendben ok, megérti... aztán hogy mi lesz az majd ugye elválik... |
| (21:18) Vivi: | jah az biztos én ma taálkoztam az exemmelé.. |
| (21:18) Vivi: | úgy volt, h egy cserkésznek szülinapja lesz, és ilyenkor mindig kitlaálunk neki közösen valami meglepit és ma ese emiatt összegyültünk és j9tt ő is |
| (21:19) Vivi: | és én nem tudtam ottmaradni annyira szar érzés vlt.. haza kellet jönnöm bőgni |
| (21:19) DA/VVN - Live!?*: |  és már kisírtad magad? |
| (21:20) Vivi: | ma estére szerintem igen de eddig annyira jól tartotam magam és nem voltam benne biztos, h eljön |
| (21:20) Vivi: | valahol akartam, h jöjjön, hogy tzdja, hogy voselem *tudjam |
| (21:21) Vivi: | de ez nagyon szörnyű volt.. |
| (21:21) DA/VVN - Live!?*: | hát... |
| (21:21) DA/VVN - Live!?*: | mondjuk még nagyon friss a dolog... |
| (21:21) Vivi: | hát holnap lesz egy hetes.. |
| (21:22) Vivi: | de ő is most látott engem, és ő sztorizgatott ,meg nevetgélt semi jele nem volt nála annak, h először taláákozik az exbarátnőjével szakítás után |
| (21:23) DA/VVN - Live!?*: | jó azért ő fiú... biztos szar neki is valamennyire, de hát azt nem lehet kimutatni... |
| (21:23) Vivi: | én se akartam kimutatni... |
| (21:24) Vivi: | és oklé, rendben, ő az, akinek elivekben már nem hiányzom, de hogy ennyire??? |
| (21:24) DA/VVN - Live!?*: | de tá lany vagy...! |
| (21:24) Vivi: | mármimint ugye ő kezdeményezte a szakítást |
| (21:24) Vivi: | de annyira rossz volt |
| (21:24) DA/VVN - Live!?*: | elhiszem... |
| (21:24) Vivi: | és ráadásul azzal, h talűálkoztunk és utána eljöttem, megint magamat húzom le |
| (21:25) DA/VVN - Live!?*: | dehogy húzod, ez hülyeség... mért húznád.... |
| (21:25) Vivi: | de egyszerűen sírnom kellett,és nem bírtam ottmaradni.. |
| (21:25) DA/VVN - Live!?*: | semmi gond nincs ezzel... fel kell ezt dolgozni alaposan |
| (21:26) Vivi: | nert én vagyok a csajszi, aki rögtön elsírja magát, amint tlaálkozuk az utcán egy szakítás után de hogyan??? |
| (21:26) Vivi: | úgy lérzem, képtelen vagyok rá mármint m,ha nicns velem jó vagyok |
| (21:26) Vivi: | de amint tláalkozunk, .. |
| (21:26) DA/VVN - Live!?*: | hát ebben konkrétan nem vagyok jártas, de kidolgoztam egy technikát a szar dolgok feldolgozására |
| (21:27) Vivi: | megosztod velem? |
| (21:28) DA/VVN - Live!?*: | merthogy a szar dolgokból is lehet tanulni, sőt!... szóval ha meg tudod fejteni, hogy mi az amit tanultál, és utána hogy tudod ezt a későbbiekben használni, akkor szerintem utána sokkal könnyebb arra a dologra semlegesen visszaemlékezni |
| (21:28) DA/VVN - Live!?*: | én ezt apámmal kapcsolatban használom... |
| (21:29) Vivi: | az a baj, h én már levontam a konzekvenciát, hogy mi az amit ha másképpen csinálunk (és nem csinálok) más ,jobb lett volna |
| (21:29) DA/VVN - Live!?*: | biztos hogy sok magad előtt is ismeretlen rész éledt fel benned ez idő alatt, amitől végsősoron TE lettél több |
| (21:30) DA/VVN - Live!?*: | jajj, nem így gondoltam nem tanulság, meg mi lett volna ha, mert ezek most már csak kész tények, hanem az, hogy mit kaptam ebből a kapcsolatból és mi az amit a későbbiekben így akarok csinálni és mi az amit nem. És mi az amit eközben felfedeztem magamban, hogy jéé, én ezt is tudom és van bennem ez is. |
| (21:31) Vivi: | jahh |
| (21:32) Vivi: | hát ezen lehet gondolkodni.. |
| (21:32) DA/VVN - Live!?*: | én felvettem egy ilyen szemléletet (az utóbbi időbe kifejezetten tudatosan) és nagyon sok mindenre rávilágosodtam, és tényleg mindenből lehet tanulni, és így sokkal könnyebb bármit is leküzdeni |
| (21:33) DA/VVN - Live!?*: | én apámmal ballagás óta nem találkoztam, előtte is csak szalagavatókor, pontosabban egyszer még megpróbáltam őszintén beszélni a fejével, de nem sikerült |
| (21:34) Vivi: | csak a kapcsolat, amit lezártunk, az alpapból jó volt, az a baj, ha eszembe jut, mindig a jó, akkor nehéz rossz dologkánt tekinteni rá csak maga az érzés rossz, hoyg iányzik és nincsen már |
| (21:34) DA/VVN - Live!?*: | és a végén mindig én bőgtem, és múltkor (miután nem veszem fel neki a telefont, nem engedem a közelembe) írt egy levelet, amit elolvasva megintcsak én bőgtem... de mot van más és lesz mégmás |
| (21:35) Vivi: | hát, mi vagyunk a lányok... |
| (21:35) DA/VVN - Live!?*: | és ennyivel is bölcsebben tudsz majd dönteni a másik helyzetben |
| (21:35) Vivi: | én is így állok hozzá, csak amint látom,.. |
| (21:35) DA/VVN - Live!?*: | najó, csak kzben elegem lett abból, hogy nem lehet hogy ő a barom és én bőgök... |
| (21:36) Vivi: | ez igaz, teljesen jogos |
| (21:36) Vivi: | én is ezt érzem, őbenne van a hiba, és mist ő szórakozik a cserkészekkel, mert én nem bírtam miattta ottmaradni??? |
| (21:37) DA/VVN - Live!?*: | úgyhogy végiggondoltam, hogy ez így nem jó és végülis az meg jó hogy így alakult az életem, ahogy, mert most itt tartok ahol és annak örülök, és végülis én már tudom, hogy milyen embert nem akarok magam körül látni, úgyhogy megbékéltem vele, és közönnyel fogadok minden megmozdulását |
| (21:37) DA/VVN - Live!?*: | viszont ő nem msn-ezik velem  |
| (21:38) Vivi: | ezt az msnest nem értem.. |
| (21:38) DA/VVN - Live!?*: | ő szórakozik a cserkészekkel, te meg velem msn-ezel |
| (21:38) Vivi: | jaaah, igen |
| (21:38) Vivi: | hát igen, |
| (21:39) DA/VVN - Live!?*: | majd te máskor szórakozol evlük, most nem ez a dolgod, hanem az, hogy összeszedd magad, nem kell gyorsan, csak tényleg sikerüljön |
| (21:40) Vivi: | ez jó gondolat, ez tetszik... |
| (21:40) DA/VVN - Live!?*: | akkor örülök |
| (21:40) Vivi: | ez felvidított |
| (21:40) Vivi: | végülis semmit sem szalasztk el.. és a legfontosabb az tényeg ez |
| (21:41) Vivi: | tudtam, h veled kell ma bezsélnem |
| (21:41) DA/VVN - Live!?*: | nem hát és ezek a legjobb alkalmak, hogy saját magadat megismerd (legalábbis nekem eddig így volt) |
| (21:42) Vivi: | az a baj, h nem feldolgoznmi szeretném, ahnem továbblépni |
| (21:42) DA/VVN - Live!?*: | de koor utána mindig maradnak benned kérdőjelek...! |
| (21:42) Vivi: | és most kezdem belátni, ez lehet, hülyeség |
| (21:43) Vivi: | ill kezdek biztros lenni benne |
| (21:43) DA/VVN - Live!?*: | nekem a nagy kínlódva gondolkodások közepette szokott jönni a nagy gondolat, ami rendbe tudja rakni az egész dolgot |
| (21:47) DA/VVN - Live!?*: | talán valamelyest idecseng egy hernádi juci interjú részlete |
| (21:48) DA/VVN - Live!?*: | (nekem ő a kedvenc nőm) és azt hiszem van nagyon sok olyan amit őt nézve magamban még fel kell fedeznem (ergo most megpróbálok tőle tanulni) jöhet? |
| (21:48) Vivi: | jöhet a kedvenc nőd... |
| (21:49) DA/VVN - Live!?*: | Hihetetlenül erősnek tartom azt a típusú nőt, aki képes megállni a saját lábán, ráadásul közben barátokra tesz szert, és nem válik áldozattá. A nőben egyébként mindenképp megvan az áldozatkészség, hiszen ettől nő. Amikor gyereket szülünk, akkor is egyfajta áldozatot hozunk. Abban a periódusban ugyanis meg kell tanulni alárendelni magunkat valamiféle csodás, nagyszerű és felsőbbrendű dolognak: a családnak. Aztán ahogy a gyerek kirepül a fészekből, az ember új életre ébredhet. Ismét elmehet úszni, filmet nézni, szórakozni. Ebből a szempontból a férfiakat kicsit vesztesnek érzem. Egy nő egyedül is képes teljes értékű életet élni, de nagyon ritka az a férfi, aki ne gyámoltalanodna el, ha magára marad. |
| (21:50) Vivi: | bennem is megvan az áldozatkészség... |
| (21:51) DA/VVN - Live!?*: | igen, nekem kedvenc nőm is van amúgy nagyon erősnek tartom, de mellette nagyon NŐnek is, és azt hiszem, hogy bennem az erő az megvan ebből következik, hogy meg kell tanulnom nőnek lenni és mivel számomra ő nagyon szimpatikus és hiteles, jó alanynak tűnik |
| (21:51) DA/VVN - Live!?*: | szóval most nagy Juci-fan korszakomban vagyok |
| (21:51) Vivi: | azt, hogy meg kell tanulnod nőnek lenni, azt úgy lérted, hogy ...? azt tudom |
| (21:52) Vivi: | teljes élet pasi nálkül? |
| (21:52) DA/VVN - Live!?*: | nem csak nőnek lenni pasi mellett |
| (21:53) Vivi: | az egyetemen lezs rá alkalmad, két vizsgaidőszak között... |
| (21:53) DA/VVN - Live!?*: | mert attól tartok hogy én már annyira a saját lábamon akarok mindent, hogy ezáltal... nemtudom... |
| (21:53) Vivi: | értem |
| (21:53) DA/VVN - Live!?*: | nekem most ez a nagy dilemmám, és remélem meg fogom tanulni a szükséges leckét |
| (21:54) Vivi: | nekem is va negy olyan tulajdonságom(?) hogy félek elveszteni a taéajt, mindent kont álni akarok, ami velem törtánik |
| (21:54) DA/VVN - Live!?*: | szóval hogy mejrek butuska lenni, meg hajat tekergetni, meg pislogni |
| (21:54) Vivi: | és így van, hogy nehezen adom át magam egy jólmegérdemelt érzésnek |
| (21:55) DA/VVN - Live!?*: | hja, úgyhogy én ezért is szeretem a heti hetest is, mert ott ő egyedül nő és meg is tud maradni annak még a jáksó mellett is |
| (21:55) Vivi: | |
| (21:55) Vivi: | azért nyersen kimondva viccesen hangzik.. |
| (21:56) DA/VVN - Live!?*: | úgyhogy most én minden ilyen szemmel vizsgálok igen, de így lagalább konkrét |
| (21:57) Vivi: | az biztos, jó náhak onkrátolni a dolgokat.. |
| (21:58) DA/VVN - Live!?*: | szóval én most ott tartok keresem magamban a nőt és ez tényleg vicces, de hát én ezt még nem tudom, úgyhogy épp itt az ideje |
| (21:58) Vivi: | egy őpasi mellett könnyű megtalálni, ő előhozza belőled de komoléyan mondom, h egyetemen sikerülni fog neked |
| (21:58) DA/VVN - Live!?*: | na igen nagyon remélem, komolyan! |
| (21:59) Vivi: | főleg, ha így nyitottan állsz hozzá |
| (21:59) DA/VVN - Live!?*: | hogy találok valami értelmes embert aki melelően hülye is |
| (21:59) Vivi: | jah na d nekem sajna mennem kell mert apu ide akar ülni |
| (21:59) DA/VVN - Live!?*: | ok |
| (21:59) Vivi: | még egy kérdés elkezdtem blogot írni és ferlrakhatnám-e oda et a beszélgetést |
| (22:00) DA/VVN - Live!?*: | nyugodtan |
| (22:00) Vivi: | mert tanulságos okés öszi |
| (22:00) DA/VVN - Live!?*: | a címet magkaphatom |
| (22:00) Vivi: | minydjárt |
| (22:02) Vivi: | http://napraforgom.blogol.hu/ na elment pussz neked! |
| (22:02) DA/VVN - Live!?*: | puszi |
| (22:02) | Vivi kijelentkezett |
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
