Morfond...

Egy világlegegyszerűbb kérdése: valakivel az ember szívesen menne strandra. Értelem szerint ilyenkor általában a baráti kört tekintjük át. És elkezdünk számolni. És nemhogy egy de nulla kezünk elég hozzá... És koppanás... és sokadszorra... és fáj, ésde remény, hogy biztos talál az ember még maga mellé barátot és társat. Olyat akivel le tudná élni az életét, csak esetleg nem lenne a felesége. Neked van ilyen? Vagy csak mindenki azt hiszi hogy van és inkább nem is akar mélyebbre ásni mert a felszínen lebegni egyszerűbb és kevésbé fájdalmas?
Szabadság-biztonság: bennem állandósult harc. És akkor most ki jön velem?
Nekem egy ilyen hétköznapi kérdés miért okoz ekkora belső fennforgást???

És nem tudom eldönteni, hogy fájjon a szabadság, vagy örüljek neki???
Aki akar segíteni, az legyen oly kedves eljönni velem hétfőn a Palára...