Ha nincsen gyökerünk...

"Ha nincsen gyökerünk, elvisz a szél" tartja a toposz...
Mindenkinek vannak gyökerei... ha akarja, ha nem. Egyszerűen együtt jár azzal, hogy megszületik.
De nem átvághatatlan gyökerek ezek... szerencsére... mert van hogy a gyökér rothadt, ebben az esetben nehezen elképzelhető, hogy egészséges élőlény fejlődik belőle. Ilyenkor el kell vágni. Ez fáj, még akkor is, ha ez nyilvánvaló javulást hoz, sajnos a seb ott marad. De a gyökeret el lehet felejteni. Csak nehéz, mert a seb mindig rá emlékeztet. És hogy gyökér nélkül elvinne a szél? Mi itt a probléma???? Miért baj, ha az ember olyan dolgokat tapasztal, amit "rögzített" életében nem tudna megtenni?? És van , hogy a gyökér ragaszkodik, hiszen neki nem fáj, ha rothadtan is a növény része... Hát rohadjon tovább magában. Hiszen az ilyen gyökértől az ember csak sebet szerez, de azt egész életére... Nehogy már a növény könyörögjön a gyökérnek...
Amúgy meg új gyökeret lehet növeszteni. Bárhová. Az a sziklát is átrepeszti. És ezesetben a gyökér a növénytől függ és nem fordítva.

De bizony egy ilyen kényszerű gyökértelenítés nagy megrázkódtatás, egy nagy csalódás, hiszen a naiv növény azt hiszi hogy a gyökér érte van, mert ugye így kenne normális, aztán kiderül, hogy nem. Az egyetlen biztos pontot dönti meg ezzel. És ilyenkor a szél akarva akaratlanul visz.
A nagy kérdés, hogy sodródni, meglovagolni, avagy irányítani tudja e az ember a szelet.

Kell egyáltalán ez a biztos pont? Fizikailag lehet nélküle létezni, ez biztos. Lelkileg? Létezni lehet... Biztos pont ez egyáltalán? Miért hiszi az emberpalánta ösztönösen biztosnak a gyökeret? Honnan ered ez az ösztön?
Van gyökértelenül boldogság? Szabadságot jelent ez? Szállni a széllel? Időnként a földre húzzák az embert, máskor az ég felé röpítik... a gyökerek. Mire hivatottak egyáltalán, ha nem biztosak, bár ösztönösen bíznánk bennük? Csupán biológiai szerepük lenne?

A szabadság létfeltétel. Miért válik időnként fontossá is a kapaszkodás? Repülve egymásba kapaszkodni: Kibe? A gyökér már lent maradt...

tears... the end... elborulás...