Huhh... nehezen szólalok meg... pedig a torkom nem is fáj annyira, mint sejtettem (nemúgy mint a lábam és a tenyerem, amin mára gyakorlatilag egy vérömleny keletkezett : D )
Az Elisabethes rész, gyönyörű! Őszintén szólva nálam Maya Ich gehör nur mir-je vitte a prímet, még annál is szebb volt, mint a DVD-n. Borzasztóan örülök, hogy láthattam-hallhattam élőben, és nagyon sajnálom, hogy a vége előtt el kellett mennie. (most viszont kivételesen hagyta magát megcsókolni a der Schleier fällt végén, pedig más gálán mindig hevesen tiltakozik Máté lelkesedése ellen : )) Remélem jön még Magyarországra (vagy különben egyszer kénytelen leszek utána is utánamenni...: ))
Nem tudom, mi keringett a levegőben az elmúlt hetekben, de én az elmúlt 2 hétben folyton a Since I don't have you-t hallgattam a Guns N' Rosestól, erre Máté azzal nyitotta a második blokkot : D Aztán az I want to break free... Amire előző este takarítottam... : D
Prózai kérdés, de valaki aki lent ült (Omi?), meg tudná mondani, hogy odalenn mekkora volt az ováció? A saját hangunktól nem hallottam, de az lejött, hogy már-már nem túl finomen kellet győzködni a protokollvendégeket, akik nyilván nem bejáratott Máté-koncertre járók (mondjuk a kérdés múltkor Zsolcán is felmerült, hogy ejnye, de nem tudjuk, hogy mit kell csinálni, hát nem járunk mi Máté-koncertre!? - kérdezem én: melyikre, mikor? : P)
A magyar nyelvű számoktól (is) hanyatt vagyok vágva, elképesztő jók, nagyon remélem, hogy a 4.-ként aposztrofált "magyar" projekt nem sikkad el és/vagy nem kell rá éveket várni...
Érdekes, többen is írtátok, nekem is az volt a legmeghatóbb, mikor Vikidál Gyula és Máté együtt énekeltek, nőiesen be kell valljam, én meg is könnyeztem.
Aztán megint Maya : ) Immár magyarul : ) Imádom :D
Aztán ugráltam és visítoztam tovább : D (ja és a csettintgetés... nem tudom, milyen lehet a színházban az akusztika, de nem kicsit lepődtem meg, hogy Máté meghallotta, hogy az ujjammal csettintgettem a ritmust : D... bezzeg a karzatig egyszer sem emelte fel a fejét ...) - szegény előttünk ülő konszolidált idős bácsik, bele se merek gondolni : D , de hát meg kell adni a császárnak ami a császáré. és a császár egójának, ami a császár egójáé...)
Összességében szerintem vagy ötször meghaltam tegnap az egész show alatt.
Nem tudom mikr fogok belőle kijózanodni, de Máté, vedd tudomásul, hogy rád lehet szokni, úgyhogy WANT MORE!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése