Az oldódás nem hőmérséklet függvénye!

Eddigi első és utolsó bécsi tartózkodásomról meglehetősen kevés emlékem van: schilling, márkás szerszámok, kockalada.
Tegnap azonban ottvoltam, nagyon, sőt, még több mindent el is hoztam belőle.

Olyan miliője, közege van annak a városnak, hogy gyakorlatilag feloldódtam benne! - nem is, szublimáltam!
Egyszerűen éreztem, hogy a fizikai részecskéim nem hozzám tartoznak, hanem szétáradnak abban a térben amiben éppen tartózkodom és mikor újra egyesülnek, egyben belém építik mindazt ami ott van!

Imádom Budapestet, ha olyan környéken járok itt is gyakran megesik velem, de ez valami fergeteges volt! Azt hiszem azóta nem is igazán bírtam még felocsúdni.

és -mint ahogy nyilván látszik- annyi, de annyi minden érdekel, azon kívül amit csinálnom kéne(?) és mindig azon kapom magam, hogy teljesen máshol jár az agyam, mint ahol kéne(?)... nem, nem dekoncentráltságról van itt szó, hanem "másrakoncentráltságról". Hiába adtam magamnak időt (vagy éppen hogy elvettem magamtól?), soha nem voltam még így, azaz biztos vagyok benne, hogy itt eredeti (akár csak egy évvel ezelőtti) állapot nem állítható vissza. (Ami olyan szempontból nyilván nem baj, hogy csak visszafejlődést jelentene).
Azt hiszem az új időszámítás nem szeptember elsejével, hanem két héttel később kezdődött, hiszen ameddig csk vissza tudok emlékezni, soha nem volt olyan, hogy ne tudnám mit akarok ( azt hiszem ez most sem egészen így van csak talán még nem vagyok felkészülve a saját válaszomra -egyre inkább ezt érem tehát, hogy tudom én, nagyon mélyen, nagyon hátul, hogy mit is akarok, de még egy kicsit itt kell rágódnom és gondolkodnom mielőtt szépen előkotorhatnám és szembesíthetném vele magam.
Azt hiszem mindig olyasmivel akarom tölteni az időmet, amiből tanulhatok, és itt főleg nem lexikális tudásról van szó. (Na, már megint... mihelyt sikerült kibökni, hogy azért nincs itt akkora bizonytalanság, már is sikerült némileg körvonalazni a mileszekhanagyleszek-et.)
Ez az időtöltés a társadalom számára legtöbbször nem hasznos. Hiszen miért nézzek meg pl egy koncertvideót, ha helyette el is mosogathatnék. Azt hiszem az én önzésem ebben áll. Valaki önző módon akar magának fizikai javakat, semmiféle prioritást nem tűrve, én viszont magamat akarom építeni belül, minden lehetséges módon. Más, "hétköznapi" embereket figyelve is rendkívül könnyen, viszonylag sokmindenre rá lehet jönni. De itt jön képbe minden -szinte bármely- műalkotás, és az ember lelkitársai, vagy olyan emberek akiben lát annyi pluszt, hogy akár személyes ismeretség hiányába is figyelemmel kíséri őket, végiggondolja (nem "ad rá", vagy megfogadja!), amit mondanak, nyilatkoznak, ez persze művészek esetén fokozott. És igen, azt hiszem, azt tekintem művészetnek, ha valaki olyan alkotást hoz létre(zene, rajz, festmény, épület, szobor, film, színházrendezés, játék -végtelen), ami belőlem, de valószínűleg csakis belőlem olyan eddig fel nem tettkérdéseket, vagy válaszokat, megoldásokat vált ki.
Tegnap egész nap ilyen érzésem volt, és ez egyszerűen JÓ.

Azt hiszem ezért szeretnék újabban még több nyelvet is megtanulni, egyrészt más logikai gondolkodást, de más világlátást is adnak.
-remélem a héten sikerül madzagot keríteni a telefonomhoz, és akkor töltök fel képeket amiket készítettem. A minőségtől és a mennyiségtől sem kell majd hanyattesni, de nem is az a lényeg!

-Yes, you can!-
-No borders anymmore!-