Felvételik, egy kicsit másképp

Tegnap egy teljesen prózai, tévéhíradóba való határidő járt le: a felsőoktatási felvételi jelentkezés határideje.
Én talán ezt is, mint sokegyéb mindent, egy kissé másként szemlélem.
Mikor az emberek fontoskodva megkérdezik, hogy "és te miket jelöltél meg?" ennyi a válasz: "az állatorvosit". "Azt az egyet??? Te HÜLYE vagy?". Az lehet... de nem hinném, hogy azért mert csupán egyetlen sort töltöttem ki a rendelkezésre álló végtelenből. (Persze, ez is csak pénz kérdése...)
Az ember fia/lánya azért akar (kéne, hogy akarjon) egyetemre menni, mert ott valami olyan speciális tudást adnak át neki, amit meg akar ismerni, de intézményesített segítség nélkül lehet, hogy nem menne. (Persze, az egyetemek sem képesek kielégíteni mindenféle tudásvágyat, van amit máshol is meglehet szerezni, sőt van amit csak máshol)
Sokan nem akarnak továbbtanulni, mert "őket úgy sem vennék fel". Helyes, ez esetben ne is akarjanak. Mások szülői elvárásoknak megfelelően "választanak" pályát. Na ez hányinger. De ami a legborzasztóbb, hogy sokan egyszerűen nem tudják, hogy merre tovább. Ezt nem vagyok képes felérni ésszel. Fel kell tenni a kérdést magunknak: Mi az amit ha nem csinálhatsz, inkább meghalnál? (Persze a kérdést kellő komolysággal kell kezelni.) A válasz nem feltétlenül egy szakma, vagy hagyományos értelemben vett szakma, de ha azt akarod csinálni, akkor nem adhatod alább.
Persze az még a jobbik eset, aki később esetleg "pályát módosít". De könyörgöm, nem tudni, hogy mit akarunk? Akkor milyen elvek szerint éljük egyáltalán a mindennapjainkat? Márpedig az elvek stabilitást és szabadságot is jelentenek egyszerre.
És akkor már inkább választok magamnak életutat gyerekfejjel, mint hagyom, hogy valaki aki felnőttnek nevezi magát megtegye ezt helyettem. A pályaválasztás inkább intuíció, mint racionalitás. Mikor az embert gyerekkorában megkérdezik: "Mi leszel, ha nagy leszel?" Mindig azonnal és könnyedén jön a válasz. Ha nem tudod, hogy mi akarsz lenni, ne magadnak tedd fel a kérdést, hanem ennek a kisgyereknek, és utána töltsd ki a rendelkezésre álló sorokat.

Én mindenesetre örülök annak, hogy a válaszom réges-rég óta állandó.