Nem fontos, hogy az országúton poroszkálva haladjunk,
fontosabb tán, hogy magunk után egy-két lábnyomot hagyjunk.
/Kiss Tamás/
fontosabb tán, hogy magunk után egy-két lábnyomot hagyjunk.
/Kiss Tamás/
Ez az idézet fog a tablónkon szerepelni. Remek. Ennél sekélyesebb és értelmetlenebb idézettel úgysem volt még nagyon dolgom.
"Nem fontos, hogy az országúton poroszkálva haladjunk..."
Először is, a poroszkálás a ló egyik járómódja. Ekkor a ló azonos oldali lábait emeli egyszerre. Ez a járómód amúgy a lovas számára nagyon kényelmes. Emberi viszonylatban a céltalanul tévelygést értjük alatta. Az archaikus út metafora... Tényleg, milyen jó is mikor az ember a nagybetűs ÉLET vén országútján céltalanul kódorog... Ahelyett, hogy célokat tűzne ki magának, és közben magára az útra is tudna koncentrálni. Aztán a nagy tévelygésben még szem elől téveszti a célt.
Szóval nemhogy "Nem fontos", hanem egyenesen NE!
"... magunk után egy-két lábnyomot hagyjunk"
Azaz legyünk hatással környezetünkre. (Majd leszek, ha akarok vazze', ha valami olyan eszembe jut, amit meg kell velük osztanom, mert hiszem, hogy segíthet nekik) Igen, és ha valaki nagyon hatással akar lenni a környezetre, tekintet nélkül a benyomás mértékére és minőségére nemhogy néhány "rossz" lábnyomot, de akár rúgásfoltokat is hagyhat maga után. Ha tudom, hogy nekem használ, de nekik nem kell tudni róla, vagy nekik nem használ akkor inkább nem akarnám megosztani, bocs...
És vannak akik tudatosan nem akarnak lábnyomokat hagyni maguk után. És mindettől nem rosszabb, vagy butább emberek, sőt... akár értelmesebbek, mint a lelkes "benyomást-keltők"
Persze, előnyei is vannak az idázetnek: hangzatos, dallamos, ...és rövid!
Íme az ÉN hosszú idézetem az ÉN tablómon:
"Nem fontos, hogy az országúton poroszkálva haladjunk..."
Először is, a poroszkálás a ló egyik járómódja. Ekkor a ló azonos oldali lábait emeli egyszerre. Ez a járómód amúgy a lovas számára nagyon kényelmes. Emberi viszonylatban a céltalanul tévelygést értjük alatta. Az archaikus út metafora... Tényleg, milyen jó is mikor az ember a nagybetűs ÉLET vén országútján céltalanul kódorog... Ahelyett, hogy célokat tűzne ki magának, és közben magára az útra is tudna koncentrálni. Aztán a nagy tévelygésben még szem elől téveszti a célt.
Szóval nemhogy "Nem fontos", hanem egyenesen NE!
"... magunk után egy-két lábnyomot hagyjunk"
Azaz legyünk hatással környezetünkre. (Majd leszek, ha akarok vazze', ha valami olyan eszembe jut, amit meg kell velük osztanom, mert hiszem, hogy segíthet nekik) Igen, és ha valaki nagyon hatással akar lenni a környezetre, tekintet nélkül a benyomás mértékére és minőségére nemhogy néhány "rossz" lábnyomot, de akár rúgásfoltokat is hagyhat maga után. Ha tudom, hogy nekem használ, de nekik nem kell tudni róla, vagy nekik nem használ akkor inkább nem akarnám megosztani, bocs...
És vannak akik tudatosan nem akarnak lábnyomokat hagyni maguk után. És mindettől nem rosszabb, vagy butább emberek, sőt... akár értelmesebbek, mint a lelkes "benyomást-keltők"
Persze, előnyei is vannak az idázetnek: hangzatos, dallamos, ...és rövid!
Íme az ÉN hosszú idézetem az ÉN tablómon:
"A felhő nem tudja miért épp erre száll, s miért épp ily sebesen.
Érzi a késztetést: most erre van az út.
De az ég tudja az okot és a célt minden felhő mögött,
s tudni fogod te is, ha elég magasra szállsz,
hogy túlláss a láthatáron.
Érzi a késztetést: most erre van az út.
De az ég tudja az okot és a célt minden felhő mögött,
s tudni fogod te is, ha elég magasra szállsz,
hogy túlláss a láthatáron.
/Richard Bach/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése